Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

71 a tiszta tant hirdessék, hanem az is, hogy az azzal ellenkezőt cáfolják. Nem adnak igazat a tiszántúli lelkészek Bárány Jánosnak, aki egy Ribinihez intézett levelében a vitatkozást mint keresztyén emberhez, de különösen mint theologushoz méltatlan dolgot kárhoztatja. Szemére hányják Bárány Jánosnak, hogy a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kiönti. 58 éve, hogy egy bizonyos Fridelius M. A. Magyarországon elhintette a pietismus magvait s ugyanakkor, amikor egyrészt a sáskák és ördögök (locustae ec tartari) pusztították hazánkat, a 170 év óta semmi tévelygés által meg nem rontott tiszta evangéliumot is válságba döntéssel fenyegette. Most meg a „terminismus", melyet Löescher a pietistikus veszedelem jellemző vonásai között hatodiknak sorol fel, fenyeget azzal, hogy a régi ellentétek elsimultával uj zavart és szomorú kárhozatot okozzon, hacsak valami módon ki nem lehet azt irtani. Mivel Tiszántúl lelkészei látták a veszedelmet s tartottak attól, azért megcáfolták az 557. kérdést s elhatározták, hogy mindaddig nem tűrik meg egyházmegyéjükben Bárány György kátéját, mig az más alakban nem jelenik meg. Megbízták egyik paptársukat, hogy készítsen cáfolatot a dunántúli káté ellen s közölje azt többi lelkésztársaival is. Ez meg is történt. Nem minden gúny nélkül mondja a vitairat: „Amint hisszük a kérdés érvei megerötelenittetvén és inaik kivágattatván örökre sántikálásra vannak ítélve. Ennélfogva mit fogsz azokkal kezdeni tisztelendő férfiú?" Az utolsó 11. pontban a vitaírat szerzője annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a terminismus hazug alapjait sikerült lerontania s a dunántúli lelkészek szemében is megcáfolnia. Végül felszólítja a Dunántúl lelkészeit (Bárány Györgyöt és pietista híveit érti), hogy ezt az ellenük kiadott vitairatot vagy tételről tételre cáfolják meg, vagy pedig bűnbánóan vallják be, hogy az 557. kérdésben tévedtek. A tévelygést, amely sokakat megbotránkoztatott, vonják vissza. A kátét semmisítsék meg, vagy pedig egy ujabb kiadás által az előbbinek káros hatásait szüntessék meg. Ha Bárányék valami oknál fogva ezek közül egyiket sem akarnák megtenni, úgy a Tiszántúl lelkészei a Dunántúl püspökéhez, a Krisztusban kedves testvérükhöz, fognak fordulni s megkérni őt, hogy ne engedje ezt a tévelygést kerületébe átplántálni, hogy ne terjedhessen tűzvészként az ország többi részeire s ne pusztítsa el azokat. A Dunántúl püspökének ilyen nagy tisztéhez jószeren-