Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

72 csét, sikert, állandó egészséget és hosszú életet kívánva, a vitairat így végződik: „Egyedül Istené legyen a dicsőség a Maros és a Kőrös között. Az 1751. esztendőben December 17-én".

3) Az orosházi „refutatio" szerzője seholsem nevezi meg magát. Annyit elárul magáról, hogy ismeri Bárány György küzdelmeit, bajait, fáradozásait s tudja, hogy az 1751-ben már élemedett aggastyán, kiről azt hitte, hogy már nincs is az élők között. Ebből szinte arra lehetne következtetni, hogy a Dunántúlról, Zombáról, az ottani magyar telepesekkel együtt 1744-ben Orosházára költözött Horváth András lelkész lehetett a vitairat szerzője, aki jól ismerte Bárány Gy. esperest. Emellett szól az is, hogy a Tiszántúl lelkészei éppen Orosházán határozzák el cáfolóiratuk kiadását s ott tárgyalják Bárány kátéjának 557. kérdését, S Horváth András kiváló lelkész volt, akitől el lehetett várni egy olyan munkát, mint amilyen a „refutatio". Bizonyos az is, hogy ennek szerzője ismerte a Bárány János és Ribini János között lefolyt vitát, mert hiszen hivatkozik Báránz Jánosnak Ribinihez irott egyik levelére is. A Tiszántúl lelkészeinek igazuk volt. Kátéjának 557. kérdésében és feleletében a jó Bárány György bizony a pietismus hatása alatt bizonyos fokig lecsúszott a lutheri reformatio és a Szentírás alapjáról a túlzott szubjectivismus irányában. Ezért nemcsak egyháziak, hanem világiak is megtámadták, 3) A latinnyelvü vitairat másolatát 1. Hrabovszky Gy. Scrin. Antiqu. XXL Nro. 7. Kerül, levéltár Sopron.