Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

% órájáig ne volna bocsánat, ha a bűnös azt igazán megbánja és komolyan keresi az Isten kegyelmét. A bűnbánattal is nem azért kell sietnünk mivel közvetlenül a halál előtt nem nyerhetnénk már kegyelmet, hanem mivel senki sem tudja, mikor következik be halála órája. Magának Bárány Györgynek a nevét a vitairat csak a 9. §-ban említi meg. Mig eddig csupán a vitának tárgyáról esett szó, addig ez a rész személyes vonatkozásokat is tartalmaz. Itt tudjuk meg, hogy adott ki Bárány György kátéja védelmére egy apologiát, amely azonban eddig ismeretlen. „Különben a tisztelendő és nagyhírű Bárány György, lőrinci lelkipásztor és az egyházmegyének érdemes seniora, aki a szóban forgó egész kátéjának főszerkesztője, akiről mi azt hittük, hogy már régen kimúlt a halandók sorából s lerakta végtelen sok bajtól és munkától megtört testének porsátorát, tudomást szerezvén arról, hogy ezen egyházmegyének néhány lelkipásztora bizonyos alkalommal Orosházán összegyülekezvén az említett káténak 557. kérdését kárhoztatta és elitélte. .. a vádolók ellen a következőket irta: „Ami úgymond az 557. kérdést illeti, a soproni (Ribinit érti) hallgatagon ment el mellette, bizonyára azért mivel ez igen tudós és mélyenlátó férfiú az évek előtt meghajolt. Meglehet, hogy Fábry úr töri a fejét a dolgon, de eddig csend volt. Tóth György relatióiból megtudtam, hogy Orosházán nem akadtanak lelkipásztorok, kik ezt a dolgot kárhoztatták volna. Kész vagyok, hogy visszavonjam, hogy kitépjem a lapot és elégessem ha bebizonyítják annak tarthatatlanságát amitől ugyan nem tartok. Csupán azt teszem hozzá: a második tétellel szembe állítom II. Kor. 6, 1 és a negyedik tétellel szembe Ezek. 8, 18 és 9, 10 és az ötödik tétellel Máté 25, 10 versét. Ezeket itt corigalom." Bárány György megjegyzéseire a „refutatio" 10. §-ában találjuk meg ellenfelei észrevételeit. Azon meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a soproni censor, aki nem más mint Ribini János, bizonyára azért ment el hallgatagon az 557. kérdés mellett, mivel vagy nem olvasta el ezen kérdésig a kátét, vagy, mivel futólagos olvasás folytán nem vette azt észre, vagy valami más ok miatt. De ezzel a kérdéssel, melyet már annyi nyilvánosságra jutott könyv cáfolt meg s amely az egyháztörténetben oly nagy mozgalmat idézett elő, foglalkozni kell s ezt a tévelygést mint nyomorult konkolyt ki kell irtani és ki kell vetni a Krisztus egyházából. A lelkipásztoroknak ugyanis nemcsak kötelességük hogy