Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

67 lete volt az, amelyben sokan, köztük Ribini János, Vittnyédy János kerületi felügyelő, a Tiszántúl evang. lelkészei és mások „termínismust" láttak. A kérdés (latinról magyarra visszafordítva) így hangzott: ,,Akarja-e Isten az összes megátalkodott bűnösökre haláluk órájáig kiterjeszteni az üdvösséget?" (Vultne deus omnibus peccatoribus obtinatis ad horam usque mortis conferre salutem?) A kérdésre Bárány ezt a feleletet adja kátéjában : „Igazságos bírói Ítélettel nem akarja. Nem volna akkor ugyanis szükséges egyáltalán az, hogy valaki siessen a bűnbánattal, ha azt még magában a halál órájában is gyakorolhatná s nem tudnók egyáltalán felébreszteni a megátalkodottakat, hanem inkább bátorságot nyújtanánk nékik a bűnbánat halogatására" (Iusto iudicario non vult. Nam nullatenus esset necesse, ut quis poenitentiam admaturet, si ípsaquoque mortis hora eam agere posset, nimirum contumaces excitare nequiremus, potius ad dilationem poenitentiae ausum üsdem daremus.) A vita Bárány György e tétele felett azzal indult meg, hogy a Tiszántúl lelkészei egy Orosházán tartott gyülésük alkalmával vizsgálat tárgyává tették Bárány kátéjának 557. kérdését és feleletét és mint tévedést kárhoztatták azt. Erről tudomást szerezvén Bárány, apologiát irt kátéja védelmére. Ez arra indította a Tiszántúl lelkészeit, hogy cáfolóiratot készítsenek Bárány ellen, amely 11 pontban foglalkozik Bárány kátéjának 557. kérdésével és feleletével kapcsolatosan a terminismussal, melyet cáfol és mint veszedelmes tévelygést kárhoztat. Alapos munka ez a vitairat s nagyszerű theologiai képzettségre, a Szentírásban s a theologiai irodalomban való alapos jártasságra s vitatkozó készségre és képességre vall. A „refutatio" 1. pontja ismerteti Bárány György kátéjának 557. kérdését és az arra adott feleletet, valamint a káté szerzője által tételének igazolására felhozott összes iráshelyeket. A 2. és 3. pont ismerteti Bőse soraui diakónus termínismust tartalmazó tételét, majd az ellene kiadott cáfolatot s azt a vitát, mely Rechenberg Ádám és a többi pietista s ellenfeleik, Fecht, Neumann és Ittig között lefolyt. A 4. §. megállapítja, hogy a fennforgó esetben a megelőző (praeventiv) isteni kegyelemről van szó, amelyből a tirministák szerint az ember halála előtt kieshetik, úgy hogy nincsen számára többé megtérési lehetőség.