Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

68 Az 5. §-ban az orosházi vitairat a terminismussal szemben azt a tételt állítja fel, hogy Isten általában mindig iidvöziiö és munkálkodó kegyelmét egyetlen halandótól, még a leggonoszabbtól, legmegátalkodottabbtól, legmakacsabbtól és legkeményebbtől sem tagadja meg teljesen annak halála előtt, hanem az élet utolsó leheletéig közvetlen vagy közvetített módon mindenkinek felkínálja azt. Felsorakoztatja aztán mindazon szentírásbeli helyeket, melyekre a lutheránusok a kálvinistákká! szemben az isteni kegyelem egyetemességét és szabadságát alapítják. (Ezek 33. 11. János 3, 10. Rom. 11, 32. I. Tvm. 2, 4. II. Peter 3, 19. stb. Majd Krisztus megváltói érdemének az egyetemességét igazolja írásbeli helyekkel. Erzs. 53, 6. János 1, 29. I. János II. 2. I. Kor. 15, 22, II. Kor. 5. 15. Tvm. 2, 6 és 4, 10. stb.) Hivatkozik a vitairat Zsid. 9, 27-re, mely szerint az ítélet az ember számára csak a halál után következik be. Ezt követi mindazon érveknek felsorolása, melyeket Ittig Tamás állit szembe a terminismussal ill. azoknak az absurdumoknak, logikai lehetetlenségeknek a felsorolása, amelyek a vallásos élet és ismeret szempontjából szükségképpen felmerülnek, ha elfogadjuk a terminismust. Ez esetben Isten azt az embert, aki a terminust elmulasztotta, soha többé meg nem téríthetné s az igazság ismeretére soha többé el nem vezérelhetné s ezt nem is akarhatná. Az ilyen ember vagy nem vétkezik többé, vagy a terminus után elkövetett vétkeiért Krisztus nem tett eleget. Az ilyen embert a számára nyújtott terminus elmulasztása után Isten többé nem intheti valójában, hanem csak színleg bűnbánatra. A terminismus elfogadása esetén az egyház szolgái nem inthetik az egész gyülekezetet bűnbánatra. Ennek nincs többé értelme azokkal szemben, akik a terminust elmulasztották. Aki a terminust elmulasztotta, annak kétségbe kell esnie bűnei felett és ez nem róható fel neki bűnül. Az ilyentől nem követelhető, hogy élete végéig higyjen a Krisztusban, Az ilyen számára hatástalan az Isten igéjének a hirdetése és pedig Isten végzése folytán. Az ilyen ember számára a kegyelem országa többé semmiféle áldást nem jelenthetne s nyomorúsága nagyobb volna mint az Isten kegyelme. (Róm. 5, 20.) Érvénytelenné válnék az a tétel, hogy a késői bűnbánat soha sincsen későn. A keresztség, mint Istennek az emberrel kötött kegyelmi szövetsége, nemcsak az ember, hanem az Isten oldaláról tekintve is érvénytelenné válnék. Krisztusnak a terméketlen fügefa érdekében való közben-