Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései

flz egyház és a uárosot? a reformáció előtt 7 hagyatékát önkényesen lefoglalja,

1) de viszont nem engedte, hogy az idegen legátus saját királyi felségjogait érintő határozatokat mondasson ki a zsinattal. Ilyen volt az, hogy a prelatusok és egyházi személyek általában felette állnak a a királyoknak és királynőknek s Istentől birván az oldás és kötés hatalmát, az apostoli szentszék is felette áll minden más bíróságnak; ennélfogva szigorú büntetés, az egyházból való kiközösítés terhe alatt ne merje a király avagy bárki más a hívőket a Rómába való felebbezéstől visszatartani. (58 és 69 p.) A pápai követ egy másik propoziciója a zsidók ellen irányult. A zsidókat semmiféle közhivatalban nem szabad megtűrni, minden bérlettől meg kell őket fosztani. Aki zsidónak bármit bérletbe ád, avagy zsidóval kereskedést folytat, az, ha egyházi ember, ugy elveszti állását, ha pedig világi, akkor egyházi átok alá kerül A zsidóknak különös ismertető jelet (mellük bal részén egy vörös, köralaku posztót) kell hordaniok, mert már a velük való érintkezés is veszélyes.

2) Ez a zsidó-üldözés azonban, melyre a legátus rá akarta venni a magyarokat, ellentétben állt a magyar királyok politikájával. Az Árpádok alatt a zsidók kamara-grófságot és más előkelő állásokat is töltöttek be s a nemzeti gazdálkodás fontos tényezői lettek. Az egyedüli vád, amelyet a zsidók ellen felhozhattak, az volt, hogy uzsoráskodtak. Azonban közvetve ennek is az egyház volt az oka. Az egyház — legalább elméletben — nem ismerte a pénz produktiv erejét (nummus non nummun parit), a kölcsönben csak a jótékonyság egy nemét látta, ennélfogva mindennemű kamatszedést uzsorának és megbecstelenítőnek tartott. A latin „usura" szó is eredetileg kamatot jelent és csak az egyházi gyakorlatban nyerte rossz értelmét. A trieri zsinat 1310-ben kimondja (140 p.), hogy aki többet kér vissza, mint amennyit kölcsön adott, vagyis aki kamatot szed ») Fejér, Codex diplom. V/2. 277. 2) Ε pontok részben csonkán maradtak fenn, részben teljesen hiányoznak a vatikáni kéziratból, ellenben megvannak egy szentpétervári kódexben, ahol dr. Caro, breslaui egyet, tanár fedezte fel őket. V. ö. H. Graetz, Gesch. der Juden VII. 164 és Kohn S. A zsidók tört. Magyarországon. I. k. Hube, Antiquissimae constitutiones, 1856.