Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

V. A protestantismus Bártfán

Hz egyház és a uárosok a reformáció előtt 83 uraiknak. Ő is a mesék közé sorozza a bártfai Ágoston-rendiiek vizbefullasztásáról szóló mondát.

1) Lehetetlen már most, hogy ha szerzőnk ezeket a müveket ismeri, feltartotta volna a maga hipotézisét. Wagner, Fuxhoffer és Czinár ugyanis elsőrangú szaktekintélyek ennek a kérdésnek eldöntésénél. Wagner Károly zborói származású, aki Bártfán és környékén élte le ifjúságát s szülőföldje iránti rajongó szeretetből vállalkozott a nehéz és fáradságos munkára, hogy megyéje történetéhez összegyűjtse az adatokat.

2) Azt sem lehet róla feltenni, hogy szépíteni igyekezett volna a protestánsok múltját, hiszen jezsuita szerzetes volt. Fuxhoffer és Czinár is szerzetesek, utóbbi a pannonhalmi apátság könyvés levéltárosa s a Magyar Tudom. Akadémia tagja volt. Ők elfogulatlanul ítélték meg a történeti eseményeket és mindenekelőtt tudták jól, hogy mikép keletkeztek a katholikus reakció korában az ilyen és hasonló mondák. Csehországban is megtörtént, hogy miután erőszakosan elnyomták a protestantizmust és huszitizmust, a régi virágzásnak és nagyságnak még az emlékét is igyekeztek kiirtani a népből. Husz emlékének az ellensúlyozására, aki mint nemzeti hős és a szentügy vértanuja élt a nép lelkében, megcsinálták a Nepomuki szt. János kultuszát. Megírták róla, hogy azért szenvedett vértanúhalált, mert a királynő gyónásának titkait nem akarta elárulni» férjének, IV. Venczel királynak. Azóta a kutatás kiderítette, hogy Nepomuki János sohasem volt a királynő gyóntatója és nem is mint a gyónás szentségének martirja halt meg, hanem egyházpolitikai okokból, a királya iránt tanúsított engedetlensége miatt, mert mint érseki vikárius Venczel tilalma ellenére egyházi állásokba juttatott oda nem való embereket.

3) Halálának az éve (1483) is hamisnak bizonyult s miután igy életének és halálának a nimbusza megsemmisült, már komoly javaslat történt arra !) Damiani Fuxhoffer Monasteriologiae regni Hung. libri duo, II. 207. Unde merito refert Car. Wagner (in Diplom. Sáros) inter fabulas id, quod de his fratribus ab erudito quodam amico suo scriptum accepit 2) L. a Diplom. Sáros, előszavát. 3) Herben, J. Nepom. Spor dejin Ceskych s cirkvi rimskon. (A cseh történelem vitája a római egyházzal). 6*