Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
flz egyház és a városok a reformáció előtt 65 14. század elején végleg eltörölték. Már Viclif és Husz fellépése is ezekkel a mozgalmakkal áll kapcsolatban. 1) A szerzetesek a vagyont általában a rendjük számára gyűjtötték, ők maguk vagyonközösségben éltek. Lassanként ez az állapot megváltozott. A barátok kapzsiságból, vagy egyéb okokból magánvagyonra törekedtek. Nem a rend erkölcsi és anyagi javait igyekeztek szaporítani, hanem azokból élősködtek, azokat pusztították. Nem vették szigorúan a zárdai életet, szabadon jártak-keltek, nőket vittek be magukkal, sőt nem is a zárdában, hanem azonkívül laktak velük (az ugynev. Mártákkal) együtt, mint férj és feleség, nem is mint szerzetesek, hanem mint orvosok, művészek, színészek keresték kenyerüket, egyik helyről a másikra vonulva. 2) Akadtak ugyan mindig egyesek, akik a rendbe való belépésükkor a szerzetnek nagyobb adományokat tettek, örökségüket néki engedték át, sőt már az 1311-iki viennei egyetemes zsinatnak állást kellett foglalnia a szerzeteseknek eme vagyonhajhászata ellen. 3) Amint azonban a szerzetes rendek meggazdagodtak, még többen akadtak olyanok, akik a rend vagyonára áhítoztak és azt eltulajdonították. Midőn pedig már lopni kezdtek a szerzetesek, többé nem nézték, hogy kié a jószág, amit eltulajdonítani akartak és igy különösen a jómódú városi polgárságnak valóságos rémeivé lettek. Amit a fentebb emiitett budai zsinat tiltott, hogy a kolostorokat és egyházakat nem szabad latrok barlangjává, rablók erősségévé (speluncae latronum vei munimenta praedonum) tenni, az sajnos bekövetkezett: a kolostorok, monostorok — egykor a vallásosság és kultura tűzhelyei — a középkor végén sok helyütt bünbarlangokká váltak. A barátok korcsmát nyitottak, lakomákat rendeztek, vendégséget csaptak a zárdájukban. 4) W. Cunningham, The growth of english industry and commerce, I. 254. 2) Mansi, Sacr. conc. XXVI. 570. Hefele i. m. VI. 972. A magdeburgi 1390-iki és más zsinatok határozatai. 3) A zsinat „Exivi de paradiso" constitutiója a Clementinák V. könyvében, tit. 11. cap. 1. 4) Hefele, Conciliengesch. VI. 490. 500. 5
