Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
64 ür. Óból Béla egy Mihály nevü szerzetes a pálosok rendjéből (melynek az Ágoston-renddel azonos szabályai voltak) oly hevesen támadta prédikációiban János plébánost, kivel már fentebb megismerkedtünk, hogy a plébános panaszára Bertalan egri őrkanonok és püspöki helyettes azzal a kéréssel és utasítással fordult Bártfa város tanácsához, akadályozná meg Mihály szerzetest a predikálásban. 1) Ugyanez az őrkanonok viszont Eperjesen a karmeliták és Máté plébános közti örökösödési perben a szerzeteseknek adott igazat s az ítélet előtt meg nem hajoló plébánost társaival együtt, mint „az ördögnek rothadt tagjait" (tamquam putrida membra diaboli) kiátkozta. 2) A plébánosokkal való eme rossz viszonynak a következménye volt, hogy midőn a szerzetesek a polgársággal is összevesztek, nem igen akadt többé szószólójuk s a papok szinte kárörvendve nézték pusztulásukat. * * * A szerzeteseknek a polgársággal való jó viszonyát főleg az rontotta meg, hogy a szerzetesek eltérve rendi szabályaiktól mindenütt a vagyongyűjtésre adták magukat. Összeköttetéseiknél fogva könnyen eszközöltek ki maguknak privilégiumokat, sőt monopoliumokat és a polgárságnak, a különböző céheknek nagy konkurrenciát csináltak. Azokat a szigorú Ferenc-rendüeket (zelatores, spirituales), akik ragaszkodva alapitójuk eszményéhez, a vagyonban látták az egyház megmegrontóját, maguk a pápák nyomták el, kijelentvén, hogy a vagyongyűjtés a rendnek meg van engedve, de csak a haszonélvezet az övé, a vagyon tulajdonjoga a pápát illeti. 3) Amint a királyság és a polgárság megerősödött, első sorban Franciaországban, Angliában, az egyház és szerzetesség privilégiumainak, monopoliumainak megszüntetésére törekedett. A clugniakat és cisztercitákat Angolországban megrendszabályozták, a templáriusok rendjét Franciaországban már a !) Bártfa v. levélt. 1495. máj. 9. Eger. 2) C. Wagner, Diplomat. Sáros. 533. 1494, márc. 26. Eger. 3) 111. Miklós „Exiit qui seminat" bullája 1279-ből. Hefele i. m. VI. 536.
