Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
Fiz egyház és a uárosal? a reformáció előtt 63 mányozni, a karmelita skapulárét mint különös erejű üdvözítő szert ajánlja az egész kereszténységnek. Ennek a bullának (privilégium sabbatinum) és általában a karmelita meséknek hamis voltát viszont a jezsuiták (Papebroch Dániel) mutatták ki, 1) amiből azonban nem következik, hogy saját érdekükben ők is nem vettek igénybe hasonló eszközöket. Mindez a plébánosok érdekeit is sértette és ezek kezdtek még csak igazán elkeseredett küzdelmet a szerzetesek ellen. VIII. Bonifác megengedte, hogy a kolduló szerzetesek is tartsanak istentiszteletet, gyóntassanak, temessenek, mely működésűkkel a szerzetesek mindjobban belenyúltak a papok hatáskörébe és csökkentették bevételüket. 2) A szerzetesek kiváltságukkal visszaélve olyankor is teljesítettek egyházi funkciókat, amidőn a pap vagy püspök egyházi átok alá vetett egy helyet, olyanokat is összeadtak, gyóntattak, áldoztattak, temettek, kiktől a pap büntetésből megtagadta az egyház kegyszereit, sőt az egyházból kitagadottakat is felvettek rendjükbe. 3) így a fegyelmet nagyon meglazították az egyházban és állandó volt a panasz ellenük a zsinatokon, hogy a népet csalárd eszközökkel magukhoz hódítják, hogy az összes egyházi szertartásokat ők akarják végezni és a plébánosnak meg kell elégednie a stóla egy bizonyos részével, az úgynevezett portio canonicával. Ezért a papok és püspökök arra törekedtek, hogy a pápák vonják vissza a szerzeteseknek adott kiváltságokat, ezért mondták ki az egyetemes zsinatokon, mint fentebb láttuk, hogy szerzetest nem lehet bíborosnak kinevezni, és igy pápának megválasztani. A papok nagy elkeseredését mutatja az is, hogy nem tudták magukat fékezni és haragjukban mindenütt becsmérelték a barátokat, azt állítván, hogy a szerzetesek nem papok, hanem tolvajok (non pastores sed fures). 4) Bajos volna minden egyes esetben eldönteni, hogy kinek volt igaza. Tény az, hogy legtöbb helyen nagyon rossz volt a viszony a parochia és a kolostor lakói között. Bártfán !) Karcsú A. A szerzetes rendek egyet. tört. II. 155. 2) Hefele, Conciliengesch. VII. 2. folyt. s) Hefele i. m. VI. 235. 694. 4) C. J. Hefele, Conciliengesch. VI. 542. VII. 2. és 413.
