Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
60 Dr. Obdl Béla megmerevedő egyházi szervezetbe uj életet vittek bele. Nem vonultak vissza a világtól magános rengetegekbe, hanem benn a társadalomban, a városokban építették fel kolostoraikat, művelték a tudományokat, foglalkoztak az emberek ügyes-bajos dolgaival. Általában több szociális érzékük volt, mint a papoknak. Ezeknek kizsákmányolásával szemben sokszor védelmükbe vették a népet. A 14. század folyamán több zsinaton hoztak tiltó határozatokat, hogy a szerzetesek ne merjenek az egyházi vagyon és a dézsma ellen prédikálni Minden jobbágyfelszabaditó mozgalomban szerzeteseket is látunk a küzdők sorában. 2) Az egyházi reformokért való harcban is élénk részt vettek. Ockam Vilmos, a pápai hatalommal szemben a keresztyén szabadság híres tanítója, franciskánus volt, Sovonarola dominikánus, Luther augusztinianus szerzetesek voltak. Viszont a hálás nép gyakran védelmébe is vette őket felebbvalóik ellen, főleg pedig bőven ellátta őket adományaival. Sokszor egy és ugyanazon a helyen váltották fel a kolduló rendek a régibb szerzetesek munkáját, igy pl. Bártfán a cisztercitákét az Ágoston-rendüek. Ugy az Ágoston-rendüeket mint a karmelitákat régibb telepekből IV. Ince szervezte és hozta szigorúbb alárendeltségi viszonyba a pápasággal a 13. század közepén. Mintegy ellensúlyozni kívánta velük a már akkor nagy befolyásra és hatalomra kapott Ferenc-rendüeket és domonkosokat. Ezeken kivül még a szerviták (servi b. Mariae virginis) szerepeltek a külföldön és nálunk Magyarországon, mint ötödik kolduló rend. Mindezek a szerzetesek különösen a 13. századtól kezdve roppantul elszaporodtak, mindenütt alapítottak monostorokat, kolostorokat. A világiakat sokféle módon vonták be érdekkörükbe. Nemcsak ájtatossági egyleteket, úgynevezett testvérületeket (fraternitas, congregatio) alapítottak, hanem férfi és női terciárius rendeket is, melyeknek tagjai nem tartották be a szerzetesek összes szabályait, a kolostoron kivül éltek, de annak lakóival gyakori érintkezésben állottak. 3) *) Az 1347-iki párisi és más zsinatok. Hefele, Conciliengesch. VI. 683, 722. 2) Márki S. Dósa György, 173. 3) M. Heinbucher, Die Orden und Kongregationen der kath. Kirche, I. 368.
