Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

IV. A szerzetesség megszűnése a városokban

Fiz egyház és a uárosal? a reformáció előtt 61 A dolog azonban odafejlődött, hogy lassanként maguk a szerzetesek sem tartották be többé szigorúan a rendi szabályokat. Nemhogy jó példával jártak volna elől a világiaknak, hanem elfajult életmódjukkal megbotránkoztatták őket. A 14—16. században a viennei zsinattól a tridentiig majd mindegyik egyházi gyűlés foglalkozott a szerzetesek reformjával, de kevés eredménnyel. Amit a tridenti zsinat erre vonatkozólag — persze utólag — megállapított, hogy ha nem tartják be többé az intézmény alapelveit, úgy szükségszerüleg az egész épületnek össze kell dőlnie,

1) az a középkor végén majdnem szószerint bekövetkezett. Nehéz röviden összefoglalni azokat az okokat, melyek a szerzetesség elfajulását előidézték. A világról való lemondás hangulata, midőn az emberek egyre a világ végét várták, lassanként megszűnt és a munka szelleme lépett a helyére. Azonban a szerzetesek munkaköre egyre szűkebb korlátok közé szorult s ezzel együtt hivatásérzetük is csökkent. Miután főmüvüket, Európa középső és északi részeinek kultiválását elvégezték, a népesség szaporodásával és terjedésével egyre kevesebb lett a parlagon heverő ugar, az irtani való rengeteg, amely még az ő munkájukra lett volna utalva. A népoktatás is különösen a városokban lassanként világi kezekbe ment át. Képzelhetjük, hogy midőn a papoknak is csak a hiszekegyet, a 10 parancsolatot, a főbűnöket és erényeket, a 7 szentséget, a házasság akadályait és az egyházból való kiközösítés (excommunicatio) feltételeit kellett tudniok,

3) mily kevés volt az, amit a szerzetesek tanultak és tanítottak a népnek. Amellett durvák voltak, ütötték-verték a rájuk bízott gyermekeket, gyakran nyomorékká tették, sőt néha agyon is verték őket.

3) Ez különben nemcsak a szerzetesi, hanem a *) Sess. 25, de regularibus et monialibus cap. 1. Canones et decr. concil. Trident. 2) Hefeie Conciliengesch. VI. 220. A lambethi 1281-iki angol és beziersi 1368-iki francia zsinatok határozatai. 3) Lukcsics J. A veszprémi püspökség római oklevéltára, III. 232, 278, 299. Lucsics enyhíti a dolgot, midőn regestáiban az egyháziak által elkövetett gyilkosságokat csak „szelídség hiányából származó szabálytalanságnak' minősiti. Békefi R. (A népoktatás tört. 333.) viszont nem árulja el, hogy a gyilkos tanító papi ember volt.