Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói

52 Qr. Óból Béla Továbbá elrendelte, hogy azokat az idegen egyházi javadalmasokat, kik nem a királytól, vagy az illetékes magyar kegyúrtól, hanem a pápától szereznek javadalmat, „mint az ország szabadságának nyilvános háboritóit, együtt és egyenkint Vízbe kell fullasztani."

1) Ebben az országgyűlés különben csak folytatta Mátyás király politikáját, aki egy hasonló eset alkalmából már azzal fenyegetőzött a pápánál, hogy teljesen elszakad a római egyháztól s a keleti egyházhoz csatlakozik, avagy a hitetlenek táborába áll, törökké lesz.

2) A magyar országgyűlés tehát sokkal előbb, mint ahogy kimondta a lutheránusokra az elégetést, vizbefullasztásra itélte a pápa embereit. A lutheránusokat is elsősorban mint idegeneket tartja üldözendőknek az országgyűlés, ami kitűnik abból, hogy velük kapcsolatban „az összes idegen nemzetbeli" hivatalnokokat, tiszteket és zsoldosokat is kitiltja.

3) De az egyházi adó és javadalmak kérdésében ugy a király, mint az országgyűlés azután is rómaellenes álláspontot foglalt el. I. Ferdinánd maga is szekularizált és a városokat is támogatta a patronátusi jogok kiterjesztésére irányuló törekvésükben. Besztercebányán a sz. Erzsébet-kórház, Kassán a széplaki apátság kegyuraságát a városra ruházza.

4) Továbbá ugy a király, mint az országgyűlés követek utján kérte fel a pápát, hogy a magyar főpapokat ingyen erősítse meg állásukban, mert — úgymond — „azok a pápai adók (annáták), melyeket azelőtt az ilyen megerősítésekért Rómában fizetni szoktak, ezidőszerint éppen nem, vagy csak igen kis részben látszanak behajthatóknak és így időközben sok dolgot el kell hanyagolni, minek folytán a jámborságnak és vallásosságnak tönkre kell mennie, sőt ez már sok helyütt be is következett."'

0) A pápa inkább engedett, mintsem hogy végleg elidegenítse magától a magyar rendeket, kiknek soraiban akkor már, különösen a városi követek közül, sokan voltak, akik a Lutherféle gyökeresebb megoldást, az annáták teljes beszüntetését 1) Corp. jur. Hung. 1495:31. 2) Fraknói V. A magy. kir. kegyúri jog, 206. 3) Corp. jur. hung. 1523 : 54, 1525 : 4. 4) Egyháztört. Emi. IV. 398, Kemény, A reformáció Kassán, 13. s) Corpusjuris Hung. 1548 : 9. és 1550: 14. Egyháztört. Emi. III. 371.