Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói
46 Qr. Obál Béla hamis esküért pedig 9 aranyat fizettek s a többi bűnöknek is meg volt a maga taksájuk és pedig lehetőleg mindig arany pénzben, mert egyedül ennek volt meg az akkori pénzforgalomban a teljes névértéke. A polgárság nem szívesen látta az idegen bucsuárusokat, de tűrte őket, mivel a vállalat a török háború érdekében indult meg s a király is pártolta. Mátyás király több ízben ir rá a kassaiakra az indulgentiák árusítása ügyében. 1) Utódjai is támogatták a vállalatot. A török elleni hadjárat azonban nem jött létre, míg csak Szulejman szultán maga nem kényszeritette a magyarokat a mohácsi ütközetre. Indulgentiák árulásával nem lehetett többé megmenteni az országot. Az 1525-iki jubileumi bucsu alkalmával alig pár ezer arany gyűlt egybe. Midőn a pápai pénzládákat Budán felnyitották, üveg és rézdarabokat, hamis pénzeket és gunyiratokat találtak bennük. Az egyik cédulába 3 dénár volt csavarva azzal az utasítással, hogy egy a pápát, egy a kardinálist és egy az esztergomi érseket illeti meg. A másikon ez a jellemző üzenet állott a pápai adószedő számára: „Vidd vissza búcsúdat Rómába és hagyd a pénzünket itt." 2) Míg a budai polgárok csak gúnyolódtak, addig az eperjesiek már 1521-ben tettleg is bántalmazták, sőt börtönbe vetették Domo Mihály pápai bucsuárust. 3) Nem egy kapzsi csőcselék lázadásáról, hanem a polgárság tervszerű eljárásáról volt itt szó, és az egész támadást Albert, a városi plébános vezette. A vád szerint ő volt az, aki Domotó] elszedte a pápai bullákat s midőn nem tágított, további eljárás végett a városi tanácsnak adta át. Jövedelmeit látta veszélyeztetve, meit aki egyszer indulgentiális pápai levelet vásárolt, annak már nem volt szüksége elhunyt hozzátartozói lelki üdvösségéért misét rendelni vagy alamizsnákat adni. Valószínűleg a pár évvel előbb megindult wittenbergi reformmozgalom is hatással volt 1) Mátyás király rendeletei 1481—83-ból, Kassa város levélt. 492, 520, 539. sz. 2) Burgio pápai nuncius jelentése, Egyháztört. Emi. I. 209. 3) Hörk J. Az eperjesi kollégium tört. 22. foglalkozik először az ügygyei, de szükségesnek látszott az eredeti okiratokat újból átnézni és kisebb tévedéseket helyreigazítani.