Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói

flz egyház és a uárosot? a reformáció előtt 45 et poena, feloldotta az odazarándokló híveket.

1) Hiába tiltakozott ez ellen a gyakorlat ellen a viennei, majd a konstanzi zsinat,

2) a bucsu intézménye tovább fejlődött s hatáskörét a 15. században már a purgatoriumi lelkekre is kiterjesztették. IV. Sixtus pápa engedélyezett először ilynemű búcsút a saintesi Pétertemplom számára 1476-ban.

3) Ε szerint a pápa a maga teljhatalmánál fogva, plenitudine potestatis, és mint a „thesaurus universalis ecclesiae", a szentek felesleges jócselekedetei kincstárának kezelője segítségére jön a purgatoriumbeli lelkeknek azon feltétel alatt, hogy hozzátartozóik értük pénzbeli adományt (suffragium) juttatnak az egyháznak.

4) így került a régi deprekatorius formula helyébe, melyben a gyóntató pap Isten bűnbocsátó kegyelmére utalt (deus omnipotens sit adjutor et protector tuus et praestet indulgentiam de peccatis tuis), a deklaratorius alak (ego te absolvo ab omnibus peccatis tuis), ahol már a pap maga szerepel mint bűnbocsátó s isteni jogot és hatalmat bitorol.

5) Ez utóbbi formulát találjuk az indulgentiális levelekben, melyeknek sokszorosításánál a pápáknak kapóra jött a könyvnyomtatás feltalálása. A kassai városi levéltárban őrzött 1502-iki eredeti példány szerint VI. Sándor pápa illetve Péter kardinális megbízottja a török háború céljaira jubileumi búcsút hirdet s Olajos Gergely miskolci lakosnak, nejének Márthának és két gyermeküknek megbánt, megvallott és levezekelt vétkeit s azoknak jelenlegi és purgatoriumbeli büntetését apostoli hatalmánál fogva elengedi.

0) Gyilkosságért 8, O. Raynaldus (Baronius), Annales eccl. 1294. n. 13. 2) V. Márton reformaktája, 17. art. de indulgentiis, H. Hiibler, Die Konstanzer Reform. 155. 3) Nik. Paulus, Johann Tetzel, 249. 4) Volumus ipsam plenariam remissionem per modum suffragii ipsis animabus purgatorii, pro quibus dictam quotam pecuniae persolverint, pro relaxatione poenarum valere et suffragari . . . Paulus 1. m. 250. L. Qieseler, Lehrbuch der Kirchengesch. II/4, 360. s) F. Loofs, Dogmengesch.

4 488. 6) „Ego te absolvo ab omnibus peccatis contritis, confessis et oblitis conferendo tibi plenariam omnium peccatorum remissionem et (apostolica) auctoritate remitto tibi poenas in praesenti saeculo et in purgatorio patiendas." Kassa város levélt 1817. sz.