Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói

40 Ür. Obel Béla ezenfelül az ilyenek legott javadalmaikat veszítsék.

1) Ezeket a törvényeket azonban a folyton megujuló panaszok dacára sem hajtották végre. Az egyházi bíráskodás is részrehajlóan folyt; a birák megvesztegethetők voltak, sőt megtörtént, hogy üzletszerüleg csinálták a pereket, csakhogy nagyobb jövedelemre tegyenek szert. Itt is a központból, Rómából terjedtek el a különböző visszaélések. Már a konstanci zsinat kimondta, hogy oly peres ügyeket, melyek a jog és szokás szerint a világi biróság elé tartoznak, csak a felek beleegyezésével lehet a szentszék előtt tárgyalni. Továbbá, hogy az egyházi ügyeket is csak felebbezés utján lehet Rómába avagy a pápa által delegált birák elé vinni s ezeket az ügyeket a zsinat külön részletezi. (IX. decretum.)

2) Mindezt a későbbi pápák nem tartották többé be, hanem mindennemű pert maguknak és saját embereiknek igyekeztek megszerezni. Ezt az eljárást az 1492-iki magyar országgyűlés a következőképen írja le: „Némely papok és más rendű, ugy nemes mint nem nemes emberek közül is többen ez ország lakosait holmi keresett, néha még patvaros ürügyek alatt is (exquisitis quibusdam occasionibus, interdum etiam calumniosis) a római kúria elébe vagy amidőn a pápának követe Magyarországba jő, ennek elébe szokták idézni és őket per utján mind jobban és jobban nyomva és zaklatva valamely pénzösszeg fizetésére kényszeritik s ekképen néha minden megengedett s meg nem engedett módon bűnösen szokták életüket tengetni és fenntartani". Ennélfogva a karok és rendek kimondják, hogy „ezentúl egyáltalán senki se merjen valakit valamely ügyben a római kúria vagy annak valamely követe elé idézni, hanem ellenfelét előbb az ő illetékes megyés érseke vagy püspöke stb. előtt perelje be" í) Corpus jur. hung. 1435 : 8, 1486: 10, 1492. 1. decr. 43 art. 1498: 14. 2) B. Hübler, Constanzer Reformation, 138, 232. VIII. Ince pápa is adott ki egy dekrétumot, mely szerint „nemo ultra suam diocoesim in ius conveniri possit". Erre hivatkozik az eperjesiek alábbi pőrében Domo Μ. ellen Bonzagnus egri biró. 1523, május 3. 1108. sz. Eperjes v. levélt.