Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói
Fiz egyház és a uárosak c reformáció eiőtt. 33 kat ilyen célokra használják fel s ezáltal egyenesen gyűlöltté tegyék saját híveik előtt. A sokféle egyházi adó, igy a török háborúk céljaira és a török fogságban sínylődök kiváltására szedett úgynevezett keresztény adó (pecunia christiamitatis) annyira nyomta az embereket, hogy sok helyütt inkább letagadták keresztény voltukat, mintsem ily cimen is adózzanak, különösen miután amúgy sem hitték, hogy a pénzt rendeltetési helyére juttatják a főpapok. 1) A Dósa-féle parasztlázadásra nemcsak a világi, hanem az egyházi urak elnyomása is okot szolgáltatott. Az egyházfők anyagias, kizsákmányoló magatartása, első sorban az alsó papságot keserítette el. Az egri egyházmegye plébánosai már régi időktől kezdve panaszkodtak a püspökük, a nagyprépost, a főesperesek és a kanonokok ellen. A főesperesek a jogosnál nagyobb adót (cathedraticumot) róttak reájuk, a püspök és a káptalan pedig egyházaiknak minden jövedelmét lefoglalták a maguk számára s nékik alig engedtek át valami csekélységet a jövedelemből. 2) A 13. században még a pápától várták mindenütt a bajok orvoslását, igy az egri egyházmegyei papok is. 3) Később már a reformzsinatokon szervezkedtek s csak midőn igy sem értek célt, tértek át a polgársággal egyetértve, önhatalmúlag a reformokra. Nagy részük azonban elzüllött s a reformokra sem volt alkalmas, ugy hogy a polgárság ellenük fordult. Már pedig döntő tényező a fejlődésben a polgárság, a nép, a hivek serege volt. A papok gazdasági helyzete szükségképen egyre roszszabbodott, mert a papok száma egyre nőtt, a javadalmak ellenben mind kevesebb kézben összpontosultak. Még a plébánosok kedvező helyzetben voltak, mert legalább mindegyiknek volt egy javadalma. Ellenben sokkal nagyobb volt a száma azoknak a papoknak, kiknek állása és jövedelme nem volt rendszeresítve, hanem csak bizonyos alapítványokból, pl. misealapitványokból kapták fizetésüket. A középkor végén az J) Corpus Juris hung. 1498: 52. t.-c. Márki S., Dósa György. 166. 2) Leskó J. Adatok az egri egyházmegye történelméhez, IV. 45. s) IV. Ince pápa 1245-ben megbízta a schavniki cisztercita apátot, a sárospataki domonkosok perjelét és a szepességi sz. Márton egyház prépostját, hogy vizsgálják meg az ügyet. Fejér, Codex dipl. 1V./1.372. 3
