Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
II. A reformtörekvések csődje az egyház felső köreiben
Rz egyház és a uárasofc a reformáció előtt 19 nyerjen. Hartmannak egyházi tilalmát, melyet pápai itéletlevelére hivatkozva kimondott, semmikép se vegyék tekintetbe, hanem a misét és a litániákat szokott módon, minden megrövidítés nélkül végezzék. 1) Az egyházban is kifejlődött rendisépnek, a földbirtokos püspököknek világi támogatással szervezett oppozicióját a pápasággal szemben a 15-ik század nagy reformzsinatain szemlélhetjük, melyeket a pápa nélkül, sőt a pápa ellen tartottak. A konstanzi reformzsinat (1414 — 1418) nemcsak az elvet mondta ki, hogy a zsinat felette áll a pápának, hanem gyakorolta is azt. Három pápát tett le s jogaikat megszorította. A fentebb emiitett expectativákat, vagyis az egyházi várományosok intézményét eltörölte, ép ugy az exemptiókat, a rendes egyházi bíráskodás alóli kivételeket is. Megszüntette a dispensatiökat, az egyházi jogszabályoknak pénzért való folytonos felfüggesztését; átok terhe alatt megtiltotta a simoniát, vagyis az egyházi állásoknak pénzért való osztogatását. 2) A baseli zsinat (1431 — 1449) egy lépéssel még tovább ment, midőn 1435-ben a különféle egyházi állások betöltéséért avagy a választás megerősítéséért, az állásba való beiktatásért, az apostoli áldásért vagy más cimen Rómában szedett dijakat, az első évi jövedelem átengedését, szóval mindennemű pápai adót, az úgynevezett anndtákat teljesen eltörölte. 3) Ezzel a római kúriát a legfőbb bevételi forrásától fosztotta meg s a pápai méltóságot mintegy visszaszorította régi keretei közé, midőn a pápa még csak Róma püspöke volt. Viszont a káptalanok választó jogát visszaállította és szabályozta a zsinat. Mindezt meglehetősen forradalmi hangulatban, a világi elemek bevonásával vitte Keresztül, mert — úgymond — végre is a szentlélek adománya nincs csak az egyházi méltósághoz kötve. Midőn IV. Jenő pápa a zsinatot fel akarta oszlatni, a zsinat letette öt és V. Félix személyében uj pápát választott. A német birodalom és Lengyelország azonban egyiket sem ismerte el, s igy egy ideig ismét pápa nélkül intézték ügyeiket. Franciaország nem szakított ') Buda, 1349. máius 19-én kiadott rendelet. Ugyanott. -) B. Hübler, Die Konstanzer Reformation, 238. C. 1. ν. Hefele Conciliengeschichte VII. 596. I *
