Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
flz egyház és a uárosot? a reformáció előtt 13 mint 200 éven át egyre-másra meg nem ismétlődnének. A renaissance pápák idejében Rómában a bon tonhoz tartozott, hogy a kereszténység alapelveinek ellentmondjanak, az egyház tanairól, a szentírás egyes helyeiről tréfálkozzanak. Kortársak feljegyzése szerint az olyan embert nem is tartották már miveltnek, akinek az egyház dogmái felől nem voltak téves és eretnek nézetei. 1) Nemcsak Luther, hanem Erasmus is elálmélkodott, hogy micsoda istenkáromlásokat kellett Rómában hallania. A miseáldozatnál oly szavakat használtak, amelyekkel az átlényegülést tagadták. Erasmusnak Pliniusból magyarázták, hogy az ember és az állat lelke között nincs különbség. 2) Róma után indultak a többi főpapok is. Bakócz Tamásról is feljegyezték életirói, hogy az egyház szertartásaiból gúnyt űzött. 3) Ilyenformán egy álszenteskedő, hipokrita erkölcs fejlődött ki az egyházban. A vezető körök már nem hittek a középkor babonás világnézetében, de nem igyekeztek a népet is felvilágosítani. Így csak megbotránkozást okoztak a hivők lelkében. Mily ellentét, ha a polgárok egyszerű, de szigorú erkölcsi és vallási elveit összehasonlítjuk a főpapokéval. Akármelyik városi jogkönyvet nézzük is, mindenütt meggyőződhetünk ennek igazságáról. Az eperjesi statutumok szerint Isten igéjéről, a szentségekről s általában a vallási dolgokról mindenki tisztelettel tartozik beszélni. A családfő ügyeljen rá, hogy a házában senki se káromkodjék. A Selmecbányái jogkönyvben olvashatjuk : Aki Istent, az isteni anyát, a szenteket káromolja vagy a kereszténység szentségei felől gonoszul beszél, azt az egyházi törvények alapján egymásutáni hét vasárnapon — a körmenet előtt — övig meztelenre vetkőztetve, mezítláb és hajadon fővel folytonosan vesszőztetve kergessék a templom körül. 4) In quel tempó non pareva fosse galantuomo e buon cortegiano celui che de'dogmi della chiesa non aveva qualche opinion erronea ed heretica. Idézi Ranke L., A római pápák az utolsó négy században, 1.62. 2) Burigny, Erasmus élete I. 139. Ranke u. o. 3) Fraknói V., Bakócz Tamás, 40. 4) Demkó Κ., A felsőmagyarországi városok életéről, 29.
