Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
14 Ür. Obál Béla A városokban szigorúan őrködtek a családi élet tisztasága, a házasság szentsége felett, gyakran halállal is büntették a paráználkodó nőket és férfiakat. 1) Hogyan hathatott már most ezekre a jámbor polgárokra, mikor ügyes-bajos dolgaikban Rómába küldött követeik a pápa gyermekeiről, „feleségéről" (uxor domini papae) szóló hirekkel kedveskedtek nékik s panaszkodtak a kardinálisokra, kiknek emberei (iste populus diabolicus) kirabolják, sőt megcsonkítják az utasokat, férfiakat, nőket egyaránt (omnes utriusque sexus homines, tarn peregrinos, quam alios, mutilant, transigunt, depredant et spoliant ac linguas excidunt). így jártak a loretoi zarándokok is; omnes spoliati redierunt. 2) Tudjuk, hogy a közbiztonsági állapotok nem voltak nagyon jók a középkorban. Éppen a polgárság volt az, mely mint kereskedő osztály javítani törekedett ez állapotokon. Folytonos küzdelemben élt a rablólovagokkal. De hogy az egyház legfőbb méltóságai között is akadjanak ilyenek, ennek a szomorú tapasztalatnak mégis csak kissé kijózanító hatással kellett lenni a polgárokra. Azt mondogatták Rómában, hogy csak a szentek csalásai tartják már fenn a vallást, holott ők szedték rá a népet, vakhitben tartották azt és vallásos buzgóságából anyagi előnyöket húztak. 3) Kifejlesztették a szentek felesleges jó cselekedeteiről szóló tant, amely szerint a jócselekedetekből mint valami reális értékmennyiségből lehet juttatni olyanoknak, kik viszont a szükségesnél kevesebb jót tettek. A búcsúlevelek után beszedett dijakat azonban nem az illető szent családjának avagy szülőföldjének felsegitésére, hanem a pápai és püspöki udvarok kiadásaira fordították. De még ez mindig stílszerűbb üzletnek mondható, mint a szentek ereklyéivel, holttetemével és állítólagos csontjaival való ízléstelen üzérkedés. Róma mindent központosított. Nagyobb egyházi hivatalt csak Rómában !) Szende P., Magyar városok a középkor végén, 45. o. 2) Ezekről a dolgokról tesz jelentést a bártfai plébános 1999-ben. Iványi B., Bártfa sz. kir. város levéltára, I. 464. 3) Asserebant, nostram fidem orthodoxam potius quibus dam sanctorum astutiis, quam veris rerum testimoniis subsistere. Canisius Pál, Vita Pauli II. Ranke i. m. 61.