Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
12 Dr. Obdl Béla ellen. Először Szép Fiilöp francia király szakit egy időre Rómával. Majd midőn sikerül neki a pápákat Avignonba, az úgynevezett babyloni fogságba átköltöztetni és a saját érdekeinek szolgálatába hajtani, akkor meg Bajor Lajos német császár szakad el a pápától. XXII. János pápa átokbullái hatástalanok maradnak A német császár müncheni udvarában Paduai Marsilius oly tanokat hirdet, melyekkel — mint fentebb láttuk — nemcsak a pápaságot, hanem általában minden kiválfságos egyházi hatalmat gyökerében támad meg. Hasonló eszméket fejteget Occam Vilmos a párisi, Wiclif János az oxfordi egyetemen. Utóbbi megtámadja az egyház szentségeit, az átlényegiilés tanát, az ereklye- és képtiszteletet, a bucsujárást is, mert mindezt nem találja meg a bibliában, melyet ennélfogva a nép felvilágosítása végett lefordít angolra. Szóval ez a kezdődő renaissance, melynek mozgalma magukat a pápákat is átalakítja. Már VIII. Bonifatiust is azzal vádolták ellenfelei, hogy mint magánember tulteszi magát az egyházi tanokon és szertartásokon. Du Plessis Vilmos, Richelieu egyik elődje és mintegy harminc tanú, egyháziak és világiak állították róla a bíróság előtt, hogy nem hisz a lélek halhatatlanságában, az örök életben, nem hiszi, hogy az ostya a papi áldás következtében átlényegül Krisztus testévé, mesének tartja a kereszténység isteni eredetéről, a szentháromságról, a szűz Máriáról szóló tant, nem böjtöl s nem veti meg a testi élvezeteket. Az erkölcstelenséget, fornicatiót oly kevéssé tartja bűnnek, mint akár a fricatiót, a kezek dörzsölését. Nem az egyház, hanem a saját maga és családjának érdekeit tartja szem előtt, rokonait a legfőbb egyházi állásokba juttatja, másoknak pedig pénzért árulja a hivatalokat. A török ellen kér adót és segítséget s azt saját céljaira fordítja Már elődjét, VI. Coelestin pápát is erőszakkal lemondatta s azután is fogva tartotta, nehogy feltámadjon ellene. Saját uralmát ugy tartja fenn, hogy ellenségeit elteszi láb alól, akár klerikusok, akár világiak, kivégzésükben gyönyörködik. 1) Nem helyeznénk súlyt e vádakra, ha ettől kezdve több P. Dupuy, Histoire du différend entre le pape Bonif. VIII et Phil, le Bel, 101.
