Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

Tartalomjegyzék

103 az utóbbiaknak erkölcseit védi és követi. A polgárság a fejedelmi hatalommal szövetkezik (57. Az egyház átalakulása. A polgárok fiai egyházi pályákon (57-58) IV. A szerzetesség megszűnése a városokban · · · 59 A szerzetesség kulturális jelentősége (59). A kolduló rendek uj eszméje, nagy elterjedése (60;. Elfajulásuk okai és kezdetei (61). Munkakörük szükülése, buzgalmuk csökkenése (62). A szerzetesek tisztességtelen versengése egymás között és a plébánosokkal (62 63). Kinek volt igaza Bártfán és Eperjesen ? (64). A szerzetesség és a polgárság. Vagyongyűjtés, elvilágiasodás, laza erkölcsök (65). A karthausiak és a „magyar temperamentum" (66). A szerzetesi provinciák és a fegyelmi eljárás (66 —67). A városi tanács közbelépésének szükségessége az eperjesi karmelitáknál (67). A városból való távozásuk körülményei (68). A kassai domonkosok viszálya. A konventuálisok és observantesek (68—69). A kassai Ferencrendüek és a jászói premontreiek élete (70). A Selmecbányái domonkosok elidegenítik a kolostor javait, és megszöknek (71). Nagyszebenben a város utasítja ki a Ferenc-rendüeket 1529-ben. Pozsonyban hasonlóképen (71) Besztercén a városi tanács a civakodó szerzeteseket fogságra veti. Volt-e joga hozzá? A püspök kötelességei a magyar országgyűlés és a tridenti zsinat szerint. Ezek igazolják a polgárság eljárását (72 -73) V. A protestantismus Bártfán 74 Római kath. irók elfogultsága és vádjai; a bártfai Agostonrendü remeték állítólagos vizbefulasztása (74). A kérdés tisztázása. A rend vikáriusa panaszkodva ir a szerzetesek kikapós életéről (75) A botrányok egyre szaporodnak. A provinciális erre a várost felkéri, hogy csináljon rendet (76). A szerzetesek távozása a városból Mátyás perjel vezetése alatt 1528-ban; a távozás politikai és egyéb okai. Kristóf plébános árulási ügye (77- 78). Máté sárosi perjel közbenjárása a bártfai tanácsnál a szerzetesek visszatérése érdekében (79). A polgárok nem fogadják vissza a szerzeteseket; elárverezik a halastavukat 1529-ben (80-81). A vizbefulasztásról szóló történetet már Wágner Károly jezsuita 1780-ban mesének minősítette (82). Az elbeszélés keletkezésének idejére és motívumai, párhuzam Nepomuki sz. János mondájával (83). Az egykorú krónikák mit sem tudnak róla (84).