Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
VI. Befejezés
96 ü r. Óból Béla zésre volt tehát szükség minden téren s ezt a polgárság már jókor megkezdte a saját hatáskörében, a városi életben. Az egyházi és iskolai ügyek mind jobban a városi tanács kezében összpontosulnak, mely azokat mind célszerűbben rendezi be. Nagy áldozatokat hoz az egyház és iskola érdekében, de viszont saját kegyúri jogait kiterjeszti s mind nagyobb mértékben veszi igénybe. A papot és tanítót beleilleszti a világi társadalomba, mint annak fontos tisztviselőit és tényezőit. Kiveszi őket a hatalmas egyházi érdekszövetkezetből, megmegszünteti a cölibátust és lehetővé teszi nekik, hogy családi tűzhelyet alapítsanak. Viszont a pap és a tanító egyre szolidárisabb lesz a polgársággal, sok helyütt közös erővel űzik ki a pápai bucsuárust és távolítják el a szerzeteseket. Sem a férfi, sem a női elfajult szerzetességgel nem tudnak egyelőre mit csinálni és a legtöbb helyen megszün tetik. Csak midőn azok ismét felveszik régi kultur-programmjuk egy-egy pontját, a tanítást, a nevelést, a betegápolást, szerzik vissza régi pozíciójukat. Épugy az egyház egyéb körei is. Ugy hogy a reformáció utáni kathoticizmus nem azonosítható többé a reformáció előttivel. A hivatalos álláspont nagyban és egészben ugyanaz. Ámde megszűntek a legveszedelmesebb bajok és a legbotrányosabb visszaélések. 1) A tridenti zsinat (1545—1563.) hosszú vajúdás után rendezi a lelkészképzést, megállapítja az egyházi hivatalok viselésének, a püspökök és bíborosok kinevezésének és felavatásának feltételeit, de egyúttal kitágítja a hatáskörüket. Ellenben megszorítja a pápai követek jogkörét, nem engedvén meg, hogy a püspökök joghatóságát ezentúl zavarják, csökkenti az exemptiok számát és pl. a szerzeteseket fegyelmi tekintetben a püspöknek is aláveti. Általában decentralizálja az egyházi törvénykezést, az országos zsinatokra bízva, hogy egyházi bírákat jelöljenek ki állandó szolgálatra. 2) Mindebben pedig az addig megvetett konstanczi és Fr. Xaver Funk, Katholisches Christentum und Kirche Westeuropas in der Neuzeit, Die Kultur der Gegenwart, I/IV. (Die christliche Religion) 224. 2) Sessio XXIV, 19, 20, de reform. 1. XXV. 10. de regul. 9. Canones et decr. Conc. Trid.
