Sólyom Jenő: Az Ágostai Hitvallás magyar fordításai (Budapest, 1930)
9 Az előszónak ezt a hangját megmagyarázhatná egy külső körülmény is. Minthogy abban a korban igen türelmetlen könyvcenzura volt hazánkban, egészen érthető az Ágostai Hitvallásnak mint építő-iratnak feltüntetése. De a hangoztatása annak a szükségességnek, hogy az anyaszentegyház tagjai úgy higgyenek és éljenek, amint az Ágostai Hitvallás kívánja, bizonnyal mélyebb s belső okból származott. A dunántúli pietizmus szelleme él e sorokban. A fordító személyét is a pietisták között keresték: bár voltak előbb, akik Sartorius Szabó Jánosra gondoltak, végül mégis Szeniczei Bárány Györgyben találták meg. *) Ez a kérdés azonban jelentéktelenné válik, amikor összehasonlítás alapján azt állapíthatjuk meg, hogy ez a fordítás nem önálló munka, hanem az 1692-esnek kissé megváltoztatott újabb kiadása. Bizonyos ugyan, hogy néhol szavakban, kifejezésekben vannak eltérések. — a helyesírásról nem is beszélve, — mégis a megegyezés sokkal nagyobb, hogy sem azt az eredeti szöveg közös volta megmagyarázná. De az újabb kiadás munkájáért is igaz hála illeti meg a nagy pietistát. Méltán említette meg Bárány János az apja felett mondott halotíi búcsúztatójában ezt az érdemét is. A Dictumos könyvet és az August ni Confessiót néki minden köszönheti. . .') Jénának mint nyomtatási helynek megnevezése minden bizonnyal csupán áltatás. A könyv talán Sopronban jelent meg, 3) de még inkább Győrben. A teljes szövegű hitvallás után a 12.. 46., 124. és 125. zsoltár következik. A kiadó — úgy látszik — a közvetlenül személyes szótól tartózkodni akart és ezekkel a zsoltárokkal óhajtotta az olvasókat — az előszóval harmonikusan — a hitben hűségre és erőre buzdítani. 5. Két év híján egy egész század mult el a következő fordítás megjelenéséig: „Augusztána Confessió, az az: a' keresztény Evangyélika-Hitnek . .. Vallástétele ... Magyarnyelvre fordítva és magyarázó Jegyzésekkel bővítve kiadódott. Agonás Sámuel. *) a Rosnyó-Bányai Évangvélika Ekklésiának Prédikátora által. Kassán, Ellinger István cs. kir. priv. Könyvnyomtató' betűivel. 1 8;$8". =) λ könyv a rozsnyóPayr Sándor, Magyar pietisták a XVIII. században. Budapest, 1898. 29. 69~. s) Magyar prot. egyháztört. adattár V. 1906. 87. s) Szinnyei, Magyar írók I. ö47. 4) Szül. 1782.. meghalt ? Működött Losoncon, Besztercebányán, Rozsnyón, Alsó-Sajón. Szinnyei. Magyar írók I. 82. 5) A könyvet talán már 1837-ben elkezdték nyomni, de a következő évben mégis mindent újból szedtek. Valószínűleg erre lehet következtetni a Magyar Nemzeti Múzeum példányának fedőlapjaira ragasztott, 1837-es évszámú levelekből. Az előszó is 1837. kelt.
