Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936
2. Az úrvacsora. a) A gyónás. Az 1546. évi eperjesi zsinat 12. 13. cikke a gyónásra és úrvacsorára vonatkozólag meghagyja, hogy ritusszerű vizsgálat nélkül senkit sem szabad az úrvacsorához bocsátani, az úrvacsorát pedig a wittenbergi egyház rendelkezése szerint kell kiszolgáltatni. 7 6) Az V. szab. kir. város 1549-ből való hitvallása a „Confessio Pentapolitana" 11. cikke a gyónásról így tanít: a magángyónást három okból megtartjuk. Először, hogy a tudatlanokat vizsgáljuk, másodszor, hogy azok, akiknek különleges lelkiismereti zavaraik vannak, az Isten igéjéből különleges vigasztalást kívánjanak, harmadszor, hogy egyeseknek személyenkint osztogassuk a feloldozást. 7 7) Az 1560. évi kisszebeni zsinat 11. cikke az elején ismétli a Confessio Pentapolitanának a gyónásra vonatkozó tanítását, majd elveti a bűnök felsorolását, mert ez lehetetlen és mert nem a bűnök elszámolása, hanem az isteni kegyelem és Krisztus érdeme eszközli a bűnbocsánatot, melyekért az evangélium minden bűnbánónak bocsánatot hirdet. Inkább inteni kell a népet bűnbánatra és az evangéliomnak hittel való elfogadására, mint a bűnök lehetetlen és szükségtelen elsorolására, hogy a lelkiismeretet békóba ne verjük. 7 8) A VII. bányaváros 1569. évi zsinatának III. cikke kimondja, hogy a közgyónást megszüntetik s elrendelik a magángyónást, hogy a durva és együgyű népet vizsgáztassák és oktassák, azután a terhelt lelkiismeret miatt. Senkit se bocsássanak úrvacsorához, csak aki vallja, hogy Jézus Krisztus valódi testét fogja élvezni. 7 9) A XXIV. szepesi város 1573-ból eredő hitvallása a gyónásról ugyanazt vallja, amit az előző zsinatok határoztak: a magángyónást ez is három okból tartja fenn : hogy vizsgáljanak és tanítsanak, vigasztaljanak és az egyeseknek személyenkint adják a feloldozást. A bűnbánatnál pedig három dolgot követel: töredelmet, hitet és jócselekedeteket, ezek a bűnbánat gyümölcsei. 8 0) A VII. bányaváros 1577. évi zsinatának IV. cikke szerint a közgyónást ők is eltörlik, mivel Németországban sem tartják már sehol. Elrendelik, a magángyónást, de nem úgy, mint a pápásoknál, ahol az embereket kényszerítették, hogy bűneiket elsorolják, hanem az legyen a lelkész barátságos beszélgetése hívével, hogy az egyszerű népet vizsgáztassák és oktassák, hogy úrvacsorához annál előkészültebben járuljon. Aztán a terhelt lelkiismeret kedvéért, hogy vigasztalás után epedjen és olyat nyerjen és a magán oldozás okából, hogy minden egyesnek hirdessék bűnei bocsánatát Krisztus szavai szerint: „Fiam, bízzál, megbocsáttattak a 7 Í) Ribini i. tn. I. 67—70. 1. 7 8) Hrit Eccl. Ev. conf. in Hung. 295-298. 1. ") Wáchter L m. 11. L ") Ribini i. m. I. 510. 1. 26
