Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
3. Az ifjúság helyzete és problémája ez egyházban
több, amit az ifjúsági istentisztelettel kapcsolatban adni kell. A gyermekistentisztelet kérdéseinél szóba kerülhetnek egészen theologia mentes gondolatok is, itt csak a tiszta theologiának megállapításai lehetnek az elsőrendű ható tényezők. S ahogy egyik dolgozatomban a valláspedagógia pedagógiától való függetlenitését felvázoltam és a theologiához kapcsoltam 8), ugyanugy kell kiemelnem itt azt is, hogy az ifjúsági istentisztelet kérdésében nagyobb szerephez fog jutni a tiszta theologia. A legutolsó 5o évbeln két olyan nagyarányú vállalkozás indult meg, amelyik azt a célt tüzüa maga elé, hogy a rendszertani szákkönyvek anyagában csak vázlatosan adott s alig érintett kérdéseket teljesen kidolgozza. Az első ilyen vállalat a mult század utolsó éveiben indult meg 9) s az utána következő a jelen század első éveiben 1 0). Mindkét vállalkozás a legkiválóbb szakembereket gyűjtötte össze s mig az előbbi tárgyunk kérdését igyekezett a leglelkiismeretesebb módon kidolgozni 1 1), addig a második vállalkozás kétségkívül sokkal kiválóbb vezetői elnézték ezt a kérdést, illetőleg nem látták szükségét annak, hogy maga az ifjúsági istentisztelet függetlenitessék a gyülekezeti istentisztelettől és igy részére külön munka állitassék össze. 1 2). Ε negatívum és az adatok hiánya mégis megszólaltatja azt a vágyakozást, amely a felelős tényezők lelkében éji s enniek ad a mai gyakorlati theologia egyik legjelentősebb személye kifejezést: „Ein Gewaltiges wäre es, wenn man die Jugendlichen so weit brächte, das Gebet zu Christus zu üben, auch wenn alle Zweifel und Negationen in ihren Seelen wüten. Den Gottesdienst zu besuchen, auch wenn alle Kritik in ihnen dagegen spricht. Deshalb musa man die neuren Versuche, jugendgefmiäss Gottesdienste einzurichten, auch höchste loben, wenn nur nicht diese Gottesdienste gewörihlich so jugendgemäss ausfallen wären, dass sie nicht mehr chistus-gemäss vären. 1 3). Fendtnek eza kijelentése nemcsak a kérdés szükséges megoldását hangsúlyozza, hanem világosan rámutat arra is, hogy az a negatívum, amely az egyliáz részéről ebben a kérdésben kimutatható, milyen mentő okokra támaszkodik. Úgy látszik, mintha az egyház gyakran azzal mentené magát, hogy az az ifjúság, ajnelynek számára az istentiszteleten szolgálnia kellene, lelkisége, világnézete, befolyá-* soltsága szerint olyan, hogy hasztalan venné fel vele szemben a missionálás különben is igen nehéz munkáját .Amilyen jól sejteti ezt a nehézséget a fenti idézett, ez a tény épen olyan komoly realitás is. Végső megállapításnak azt szögezhetjük le, hogy a gyakorlati theologia csak akkor kezdheti meg ilyen irányú, az ifjúság istentiszteletét megalapozó munkáját, amikor a mai és általában ifjúság lelkiségével teljesen tisztában van. Hogy a múltban ezit elhanyagolta-e vagy miért hanyagolta el, azt most nem kutatjuk, kérdésünk épen a fenti okok miatt az marad, hogy mit tett az egyház eddig az ifjúság érdekében, sajátja volt-e az legalább olyan mértékben, mint amennyire hivatalosan hozzátartozott és olyanná lett-e az ifjúsági istentisztelet nélkül, aminek Isten akarata szerint lennie kellene? 3. Az ifjúság helyzete és problémája az egyházban. Mit tett eddig az egyház az ifjúság vallásos nevelése érdekében? Az iskolai ifjúságot igyekezett megfelelő vallásos nevelésben részesíteni. A konfirmációi oktatásban mindent elkövetett a gyülekezet lelkészének személyes felelősségével, hogy a vallástanítás esetleges hiányait pótolja és az ifjúság, mint egyházának komoly értékű növekedése és gyarapodása lépjen az életbe. Ε céljainak további elérésére bevezettettek hazánkba is a külföldön annyira tipikus 5
