Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
13. A lelkész és az ifjúság az ünnepi istentiszteleten
A tapasztalat azt igazolja, hogy olyan helyeken, ahol ezeket az újításokat bevezették, az ifjúság megértette a jószándéku intenciókat, azokat szívesen fogadta s ma már Urvaosorát vevő s azzal élő közösségnek lehet nevezni az ifjúságot Ha az egyház az ifjúsági ünnepi istentiszteleteinken, évi 3 vagy 6 alkalommai nyújtja ezt a lehetőséget, az istentiszteleti élet álalános megújulásához nyitja meg az utat s egyben az ifjúsági vasárnapi istentiszteletek legértékesebb kiegészítéséről gondoskodott. 13. A lelkész és az ifjúság az istentiszteleten. A templom hangulatában az elfogódott emberi érzések felfokozottságában, a vágyakozás őszinteségében é|s az adni akarás közösségében találkozik a kettő egymással s a lelkész lelkét bizonyosan betölti Pálnak az a kívánsága, ami a Római levél elején olvasható: hogy a két közösség egymás hite által erősíttessék. 14 2) De az ifjúság lelkében is megszólal az istentisztelet alatt az a igen ritkán megmutatott reménykedése, hogy ő ott élni akar az életnek kenyerével, az örök élet beszédeivel. Λ mai ifjúság lelkétől távol áll az a cinizmus, amely bátorságot vett arra, hogy az egyházi énekekből tréfás diákverseket faragjon. Akik mégjelennek az istentiszteleteken, tudják', hogy miért vannak ott s Iázádozó hanjgulat nincs szivükben. Legalább is addig nincs, amig valami őket áhítatos hangulatukból ki nem ábrándítja. Ebben a feszült egymásra vigyázásban ós várakozásban van azután adva az a kérdés is, amelyre nemcsak e helyen kell megfelelnünk, hanem amelyet a gyakorlatban is megfelelően kell megoldanunk. Keveset kell beszélnünk az ifjúságról. Különösebb erélyeskédes nélkül két-három Vasárnap munkájával rendezni lehet az ifjúság templomi állandó elhelyezkedését, meg lehet szoktatni őket arra, hogy nemek szerint a templom különböző helyein rendezkedjenek el s ha istentiszteleteinket a leggazdagabb" liturgiával tennők ékessé, az ifjúság rövidesen magáévá tenné azt a.' gyors tanulás után, önként és aktiv szellemben venne részt az ilyen istentiszteleten ie. Sokkal több függ a lelkésztől. Az ifjú megfigyelő és mindent megbíráló szeme előtt fungál a lelkész. Ha az igehirdető ferdeségeit, tanári s esetleges szögletes mozdulatait nagyon jól ismeri s itt is ráismer azokra, nem kell más az ünnepi hangulat megrontására, mint egy kevésbé komoly diák első, talán önkéntelenül megjelent fintora, egyszerre padsorok diáksága húzza be fejét a magas padok mélyébe s azután az igehirdetés már szólhat az angyalok nyelvén is, annak hatása semmi sem lesz s a diákság egy része épülés nélkül hagyja el Isten házát. A diákság ezen természetén nehéz változtatni, de nem lehetetlen. Alkalom adódik erre a tanteremben is, de gyakorlatilag megjavítani az ifjúságot ebben a vonatkozásban csak az istentisztelet alatt lehet, ugy és azzal, hogy a fungáló lelkész a legszentségesebb komolysággal végezze liturgusi és igehirdető szolgálatát s annyira mentes legyen az minden olyan elemtől, amely a nevetségeshez közel áll, hogy a diákság abban a szolgálatban semmi megbirálhatót ne találjon. Feltehető az, hogy ebben a tekintetben valamennyi ifjúsági istentiszteleten valaha is résztveít lelkész szerzett tapaszialatot s hosszabb med*/-» táláson és önvizsgálaton is átesett, amikor önkritikával végiggondolta azt, hogy mi is lehetett sikertelenségének oka? Az ifjúsági istentiszteleten fungáló liturgusról és igehirdetőről, bővebben itt nem is szólok, miután ezzel előző müvemben foglalkoztam. 14 3). 48
