Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
14. Az ifjúsági istentisztelet technikai beosztása
A kérdés legnehezebb része az, hogy a tanteremben és a templomban ugyanaz a lélek áll az ifjúság (előtt. iHa a tanteremben megszeretett lélek végzi a templomban a szolgálatot, akkor az ifjúság arcán észre lehet venni az örömöt. Ha olyan lélekkel találkozik az ifjúság, akivel szemben magát közömbösnek tudja, igyekszik elfogulatlansággal megbírálni annak munkáját. Az is megtörténik azonban, hogy a tanteremben sikerületlen szolgálatáról ismert lelkek értéke épen templomi szolgálatában olyan nagyszerű kvalitásokkal mutatkozik be az ifjúságnak, hogy egyszerre magáénak vallja az ifjuMg] s igehirdetésének figyelmes hallgatója lesz. Az ifjúsági istentisztelet fungensel emlékeikben és tapasztalataikban való kutatásaik között ugy érzik, az ifjúsági istentiszteletre való készülés közben, hogy ez a funkció tartalmi és formai jellegében is sokkal nagyobb követelések és erőkifejtéseik elé állítja őt, mlint a felnőttek gyülekezetében való szolgálat. Ha ide jut el az ifjúsági istentisztelet szolgája, aki kezdetben talán vajmi keveset törődött az ifjúsági istentiszteletre való készüléssel, ez a komoly igyekezet ugy inspirálja és fokozza teljesítő képességét, hogy arről elsőnek tudomást épen az ifjúság szerez. Más kérdés, hogy az olyan fungensek, akik szemmel láthatóan kudarcot vallottak szolgálatukkal, hogyan jelennek ismét az ifjúság szine előtt s az ifjúság milyen lélekkel várja ezeknek szolgálatát? Ennél a dilemmánnái határozottan meg kell jegyeznünk azt, hogy bár az ifjúság nem felejt s véleményét hosszú ideig megtartja, kész véleményét megváltoztatni, ha alkalmat talál arra, hogy jobb meggyőződésre jusson vele szemben. Ugy látszik, mintha ebben a (beállításban tul nagy szerep jutna az ifjúságnak. Ez ugyan igaz, de kezdettől hangsúlyozzuk azt, hogy nem szabad lebecsülni az ifjúság lelkét és rapszodikus hajlamait, hiszen az a cél, hogy lenyesegessünk abból mindenit, ami nem az istentiszteletre való s ez csak abban az esetben lehetséges, ha megismerjük nem ugy, amilyeniHek hisszük, hanem ugy, amilyen a maga valójában. S mert a kiindulásunk is ehez a tételhez tapadt, valószínű, hogy következtetéseink és megoldásaink is közel járnak az igazsághoz. ! | < Az ifjúság nem szereti az álpáthoszt, keresi a stílusban az elegánciát, az előadásban a gyors tempót, megveti a pongyolaságot, ha az neki bármennyire is második természete. Attól, akitől tanulni akar, formai és tartalmi tekintetben egyaránt a legmagasabb esztétikai hatásokat várja. A liturgusi szolgálatban a legtökéletesebb ritmust, a hang anyagában a formai szépségeket, az igehirdetés tartalmában pedig a megtámadhataitlan logikai bölcsességet és minden megnyilatkozásában azt a határozottságot követeli, amely megadásra kényszeríti őt. Akármennyire nyakasnak és elbizakodottnak is látszik az ifjúság, az istentisztelet szolgájának munkájában azt az apodiktiv s semmi ellenmondást nem tűrő hangot várja, amely tökéletes belső meggyőződésből fakad s amely mindenkivel szemben azzal az igénnyel lép fél, hogy aki azt hallja, azt kénytelen legyen el ie fogadni. 1U. Az ifjúsági istentisztelet technikai beosztása. Az istentisztelet idejének kihasználása nagyon fontos kérdés. Az ifjúság iskolai berendezettsége is kötelez erre, de sok esetben kényszerítő körülmény e sietésben az is, hogy az ifjúsági istentisztelete után rögtön sorra következik» a felnőttek istentisztelete. Természetesen a pontos időbeosztás nem jelentheti azt a gyakorlatban, hogy a lelkész és a kántor órával a kezükben végezzék szolgálataikat, de olyan nagyszerűen kell beidegezni az idő kihasználását, hogy időzavarba ne kerüljenek a fungensek, amelynek azután szenvedői nemcsak ők lennének, hanem az ifjúság is. 49
