Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
11. Az igehirdetés
Számolnunk keli azzal a ténnyel, hogyha nem is lehet általánosítani az oppozíció kérdésében, meggondolandó az, hogy ez a kérdés részben biológiai okokon is nyugszik, ahogy egyik korábban érik, másik pedig kiszámíthatatlanul később. Mivel azonban ez csak idő kérdése, az igehirdétőnek határozottan számolnia kell azzal, hogy az oppozíció második énje a mai ifjúnak. Bizonyos, hogy a világ szociális helyzete, az egyházak konfessionalizmusának tul erőszakolt fanatizmusa, aklut egyházi kérdések mind megérintik az ifjú lelkét. Tudja azt, hogy az egyházak a kapitalizmus barátjának vannak kikiáltva s látja azt, hogy a magyar katholicizmus szociális világnézetre és gyakorlatig tér át s hogy a koreszméket gyors ütemben veszi magába. Az ifjúság érzi és tudat alatt sejti azt a hallatlan küzdelmet, amely a világban folyik az egyház ellen s tudomással bir arról is, hogy a protestantizmus ma konzervatív lett s vagy nem nyilatkozik a legégetőbb kérdésekben sem, vagy pedig deklaráció, nem szerencsések, vagy az ifjúság nem tartja azokat annak. Egyházi és vallási érdeklődése pedig határozottan megnőtt. Némelyiknél szinte hihetetlen arányokat öltött. Ma több és nagyobb értékű a bibliás ifjúság, mint a béke éveiben s konfessionalizmusa sem hagy sok kívánnivalót hátra. Szomjazo ifjúság ül az igehirdető előtt s kapni akar minden alkalommal s ezért kell minden alkalomnak áron vett időnek lenni, amíelynfefk értéke fel is jegyeztessék. Nagy gond az igehirdetőnek az a nagy lelki távolság, ami a 13. ós a 18 éves diák között van. Észre kell azonban vennünk azt, hogy ennek a különbségnek a hangsúlyozásánál sokan túlzásba esnek. Határozottan merjük állítani, hogy ia mai iskolai szellem és nevelés mellett ez a különbség nem olyan éles, mint! volt régen s az itt megjelölt diákcsoport részére nem nehéz találni olyan igpeiihirdetési anyagot, melynek közlése és hirdetése közben ez az ifjúság közös nevezőre hozható. Ahogy ebben a fejezetben látszólag egymástól legtávolabb álló szempontokat sorakoztatunk egymás mellé, sokakban talán ellentmondást keltünk abban laz értelemben, hogy a kérdés lényege másképen is megfogható. Az ilyen ellenvéleménnyel szemben nehéz harcot vivni. Aki azonban benne él ebbön a kérdéskomplexumban, azzal vigasztalhatja magát, hogy ennek a nagy összevisszaságnak képét mutatja maga a mai ifjúság is, mely azt várja az egyháztól is, elsősorban a hitoktatás felett álló igehirdetéstől, hogy a súlyos tapasztalati megfigyelések után vonja le az összes konzekvenciákat s adjon olyan igehirdetést, amely az elmélet igazságain felemelkedve, legelsősorban az ifjúságot látja. Ez is azt igazolja, hogy nem uj homiletikáról van szó s nem is ismétlésről, hanem olyan pótlásról, ami önálló vállalkozásnak számit s amelynek legfontosabb célja a gyakorlati theológiának olyan kiegészítése, amelyre elsősorban az ifjúságért van szükségünk, másodsorban az egyház exisztenciális érdekei miatt, de legfőképen azért, hogy az evangélium mindenkinek a maga nyelvén hirdettessék. 11. Az igehirdetés. Milyen legyen az ifjúsági istentiszteleten az igehirdetés? A legnagyobb gyakorlati theologiai kérdés. Forrásul nem használhatjuk fel sem Niebergall elméletét 11 7), nem alkalmazkodhatunk Fezer tanításához sem 11 8), konfessiónális érdekeket sem honorálunk ugy, hogy akár Knoke 11 9) vagy akár Holl 12 0), irányelveit átvennénk. Nem leszünk a tradíciók megvetői abban, 37
