Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
10. Az igehirdetés problémája az ifjúsági istentiszteleten
lek la ni elgondolásokkal. Meghallgatta az elméletet, de a gyakorlatban abszolút •szükséggé tette az istentiszteletet. A gyermekeket és az ifjuságott megtanítja arra hogy mit kell tennie a misén. Igyekszik megértetni a mis® lefolyását s komolyabb gondja sohasem volt az, hogy az ifjúság mit talál ott, hanem arra nevel mindenkit, hogy a vasárnap katholikus ifjúnak akkor igazán vasárnap, ha volt templomban. Hogy kiépítette a diákmisét 10 9), az már csak természetes továbbfejlesztés volt s mikor az idők nyomása és a protestantizmus félre>ismerhetetlen hatásaként az igehirdetés szolgálatát is megszervezte, azt telte, amit nekünk kellett volna már négy évszázaddal azelőtt megtenni. A legutóbbi időkig a protestáns diák ilyen élmények és kényszer nélkül nőtt fel. Mit gondol a protestáns diák istentiszteletéről? Lényegét az igehirdetés szónoki munkájában látja s az a hallgatólagos megállapítása, hogy a protestáns •(igehirdetők e kötelezettségeiknek viszonylagosan igen jól megfelelnek. De az ifji ságnak egy nagy része ujabban azt az álláspontot vallja, aminek nem egézsen s zerencsés formában adott kifejezést az egyik evangélikus időközi lap 11 0), hogy a katholicizmus szónokai ma már jogosult versenytársai a legkiválóbb evangélikus és református szónokoknak. Ezt a majdnem közhangulatnak számító jelenséget a kath. pedagógiai sajtó is igyekszik írásba foglalni" 1), s túlzott optimizmussal ezt írja: „Tóth Tihamér beszéde után a protestáns beszéd híveinkre veszélytelen, utána leteszik a kagylót. Ö nem szónokol, hanem beszél .velünk, nevel minket." Ha ez a megalapozatlan reménykedés indokolatlan s talán épen az ellenkezője áll, kétségtelen viszont az is, hogy a protestántizmus lényege szerint való becsületes elismerés és minden jónak őszinte méltánylása már tényleg kiváltotta az ifjúságból is azt a meggyőződést, hogy a másik igehirdetés is jó. így kerül azután ifjúságunk abba a dilemmába, amely egyéb válságai között bizonyára nem a legkisebb, hogy akkor mi az a különleges, amit at ó! protestáns istentisztelete nyújt néki? Yz ifjúi létek ma még öntudatlanul hajlik az ökumenicitás gondolata felé, számára mélyen átérzett igazság, hogy egy az Isten. Már emiitettük, hogy hiányzik nálunk az istentiszteletre (való ránevelés, 'épen ennél a pontnál kell komolyabb megfontolással rámutatni, hogy maga az igehirdetés találjon álltáimat arra, hogy az evangélikus istentiszteletet lényege kivehetetlen tartalma legyen az ifjúságnak. Mi nézzük meg s velünk együtt nézze végig az ifjú az istentiszteletet, Ahogy előbbi müvemben idéztem Luther beszédét a torgaui templom avatásról 11 2), hogy igehirdetés nélkül nincs istentisztelet, ezen a ponton s ebben a beállításban az igehirdetésben minél több olyan illusztráció Iegyer. mely az igehirdető istentiszteleti élményeit adja közre. Ahogy előbb emiitelt müvemben állást foglaltam az élmény igehirdetéssel szemben 11 3) itt helyesnek tartom az előbbi beállításban, mert ha az jól stilizált ás abszolút objektív köntösben kerül iaz ifjúság elé, hatására bizton lehet számítani. .Ha nem is tüzzük magunk elé azt a célt, hogy sorozatos beszédekikel az evangélikus istentisztelet lényegét és szépségét megértessük, állandóan gondolnunk keil reá s a mindenre reagáló ifjúság ebben az uj momentumban meg fogja "találni azt az uj hangot is, mely egészséges konfessziónalizmushoz vezet el, másfelől azonban megóvja az igehirdetői, hogy olyan felekezeti polémiát kezdjen el, ami a vallásórák keretében sem helyeselhető a szószék szentségénték hatása alatt pedig könnyen elkerülhető. Nagyon messze vezetne ennek' a gondolatsornak tovább folytatása. Hisszük azonban, hogy magának a ténynek megmutatásával megadatott a problémák legfontosabbika és a megoldási módja is. De az is kötelezi az egyházat erre, ami az ifjúság lelkét a legjobban munkálja: az őszinteség. Hol vagyunk már attól az időtől, amikora gyermek. 35
