Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
10. Az igehirdetés problémája az ifjúsági istentiszteleten
karácsonyfai álmának megsemmisítésétől féltünk? Milyen természetes kérdéses már a mai pedagógiának a sexuálpedagógia nevelés 11 4), s milyen imponáló evangéliumi lelkületü orvosnőknek nemes felvilágosító munkája 11 5). Ha a világ fiai mernek beszélni az ifjúi lelkekkel, az egyházban nem volna annyi: bátorság, hogy az evangéliumot olyan őszinte lélekkel szólaltassa meg, amely épen az ifjúságnak való s amelyért az igazán hálás tud lenni. Természetesen ez a gyakorlati célkitűzés nem jelentheti azt, hogy merész és sok tekintetben újszerű, vagy túlzó theológiai problémákat és újdonságokat keverjünk az igehirdetés munkájába halnem jelenti azt, hogy mindenről beszéljünk, amit az íráson keresztül az Ur üzen az ifjúságnak;, s minden kérdést a maga nemes formájában azzal az őszinteséggel tárjunk fel, ami ínég ha leverő hatású is, végeredményben az ifjúság lelkét menti meg. Az ifjúsági istentisztelet teljes őszinteségének meg lesz igy az a jó hatása, hogyha a figyelmes ifjúság egyik-másik igehirdető beszédeiben bizonyos inkonzekvenciákat és eltéréseket is fedezne fel, maga találja meg a magyarázatot abban la tényben, hogy mindannyian, tehát az igehirdetők is, (állandóan vajúdó és állandóan Isten közelébe törő lelkek vagyunk, váltakozó sikerrel folyó harcokból áll lelkiéletünk. így természetszerűleg bizonyos rapszodikus görbét fog mutatni az igehirdetés vonala, de mindenki előbb ítéli ezt el, mint maga az ifjúság, amelyik szereti a magáéhoz teljesen hasonló lelket és szereti hallgatni az ilyent azért, mert megbecsüli, hogyha a két lélek, a lelkipásztor és a gyülekezet lelke az evangélium közös hatása alatt együtt éli küzdelmeit. A diák lélek természeténél fogva nemcsak az iskolai neveléssel szemben, hanem még a legszentségesebb dolgokkal szemben is opponáló: ez a körülmény komolyan figyelemreméltó. Valamennyi egyesülteli vezető tapasztalata ez s aki az ifjúsághoz közel kerülhet, meglátja az ifjúi léleknek ezt az érdtekességét. Az egyház sem hagyhatja igehirdetési munkájában figyelmen kivül ezt a tényt. •Természetesen nem azt jelenti ez, hogy az ifjúsági istentisztelet igehirdetése ezzel számolva olyan polemikus igehirdetést kezdjen, amely hangját a 16. század polemikus igehirdetési irodalmából venné 11 6), gondolkodási strukturája pedig hasonlítson a materializmus ellen felépített egyházi hadjárat anyagához és harcmodorához. Aminthogy nem lehet ez a tempó sem olyan sangvinikus, mint ahogy a hitetlenség ellen ma is puffogó dobszóval hadakozik sok lelkipásztor ugy, hogy a templomban ülők magukat érzik sértve s azon vannak, hogy hasonló megtiszteltetésben ne lehessem részük. Tudomásul kell venni egyházi vonatkozásban is azt, hogy az ifjúság lelke legfeljebb osak külsőségekben hasonlít a mult ifjúságáéhoz, igazában pedig belekerült olyan életáramlásba, mely küzdelmekben gazdag. Ennek a harcnak a hullámait elhozza az ifjúság a templomba is a külső és belső segítség reményében β ilyenkor önkéntelen benne, mint az ó ember lelkületének utolsó fellobbanása az az ellenkezés, mely nem akarja befogadni a jó magot. Nem is nevezhető ez elvből vató opponálásnak s nem magyarázható meg teljesen az ifjúi lélek vitázó hajlamával, hanem azzal a bizonyos, az ifjúságra is ható korszellemmel, mely igyekszik a jelenségeket s lehetőségeket értékben vagy leszállítani, vagy pedig olyan módon megbírálni, hogy ne vegye figyelembe a törekvések szép és nemes vonásait, hanem nyersen ée csupaszon lássa éa nézze az életet. Ebből következik azonban az a komoly tény, hogy az ifjúság .opponáló lelke hamar jut kevésbé kielégítő igehirdető szolgálat tapasztalata után apriori véleményre s akkor opponálása már hitetlenkedéssé változik el, bár azt sokszor nemcsak mások, hanem önmaga előtt is takarja. Hogy viseli a felelősséget az egyház azért, hogyha ennek nem az ifjú az oka, hanem az, aki nem számolt a zsengék mai ilyen hangulatával és második természetével ? 36
