Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
10. Az igehirdetés problémája az ifjúsági istentiszteleten
megjegyzéseit 10 6): „Da ι . Jahrhundert stellte es als notwendig hin, Christus zu verkündigen, weil in Christus allein die Rettung gegeben se£; das 2. Jahrhundert fügte bei: und auch weil Christus allein die wahre Philosophie habe, .das heisst in unserer Sprache etwa: Weil man von ihm allein lernen kan,11, was zu tun sei. Das 3. und Ιχ. Jahrhundert ging mehr zur konstruktiven Aufgabe über: Wie muss man Christus verkündigen, damit man in ihm so den Retter, als die wahre Pfilosophie erhalte? Aber das 4-5 Jahrhundert modifizierte dlila Fundamentallösung der früheren Jahrhunderte etwa so: Auch diese Welt kann, nur bestehen durch Christus und sein Regiment. Diese drei Ideen waren nun vom 5. Jahrhundert ab verständlich: 1, man muss Christus verkündigen, weil wir in ihm allein die Rettung im letzten Sinne haben, 2. man muss Christus verkündigen, weil wir von ihm die wahre Philosophie, die rechte Dogmatik und Moral, 3, man muss Christus verkündigen weil auch diese Welt nur bestehen kann durch Christus und sein Regiment. Diese drei Ideen bilden die Selbstverständlichkeit, von welcher wir für das 5— 18 Jahrhundert gegen diese Selhstvertändlichkeit geführt wurde, endete dann 'auch damit, dass schliesslich nur das Gegenteil von jenen drei Ideen verständlich wurde, nämlich: 1. man braucht durchaus nicht gerade Christus, um gerettet zu werden, 2. seine Lehre ist durchaus nicht die und die einzige Philosophie die Wissenschaft bringt viel weiter, und die Moral muss absolut nichjt von Christus genommen werden; 3. die Welt kann sehr wohl ohne das Regiment Christi bestehen". Ez az elmélet tapasztalatán átszűrt megfigyelés nemcsak azt a képet mutatja, hogy mit adtak a pásztorok, hanem áXt a kívánságot is fixirozza, hogy a kor szellemi ár'amlaitának megfelelően mit kívánt a hallgatóság attól az igehirdetőtől, akitől — ő ugy érezte. — joga van azt várni, amire ő speciálisan vágyakozik. Ma már megállapítható az, hogy igehirdetők is befolyásolható lelkek, akik koruk hangulatába is beleékelt, önmagukban nem független egyéniségek, akiknek kötelessségük az élet közhangulatára is figyelni. Ha igy elő is állhat olyan helyzet, mint amilyent Makkai fentebb közölt idézete illusztrált 10 7), mégis teljes határozottsággal kell vallanunk azt az álláspontot, hogy a lelkipásztor a Biblia lelkét megszólaltató munkájában a gyülekezetet nem hagyhatja figyelmen kívül, ahogy ezt a homiletika elméletének legelentétesebb felfogású képviselői is majdnem ugyanazokkal a szavakkal kívánják. 10 8) Elmondhatjuk azonban azt, ami kérdésünk szempontjából a legnagyobb fontosságú, hogy a valásoktatás keretein belül megismerhető az az ifjúság, amelyik az ifjúsági istentisztelet közönségét adja. Figyelnünk kell arra különbségre is, amely a protestáns és katholikus vallástanítás felfogása között van az istentisztelet lényege és gyakorlati szüksége között. A protestantizmus a maga tulfilozofált lélektani meglátásaival arra az eredményre jutott, hogy a gyermek, sőt még az ifjú sem érti meg egészen istentiszteleteink tartalmát. Valláspedagógiai iróink jórésze hosszú fejezetekben igyekezik azt az álláspontját igazolni, hogy a vallás nem tanítható s felsorolja valamennyi gátló körülményeket, amelyek azután még a szakembernek készülőt is befolyásolják. Bizonyos mértékben a hivatalosak nagyrésze is túlozza ezeket a — mondjuk tényleg meglévő — nehézségeket. Bár a vallástanítás anyagával minden tőlünk telhetőt megteszünk annak az érdekében, hogy a megérthetés akladályai eltisztittassanak a gyermek és az ifjú elől,, mégis szinte kizárjuk a gyermeket az istentiszteletről, mert a valláspedagógia fenti álláspontja azután rányomja hatását az istentiszteleti [gyakorlatra is. Közegyházunk lelkészei is abban a felfogásban élnek, hogy a gyermeknek és az ifjúságnak tut magas az istentisztelet, de méltán kérdezzük tőlük, hogy miért nem építették ki az istentisztelet ifjúsági formáját. A mentési munkálat csupán a vasárnapi iskolákra összpontosult. Ezzel szemben a római egyház nem törődött a pedagógiai és 1634
