Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
10. Az igehirdetés problémája az ifjúsági istentiszteleten
lyea érzik iezt az olyan soká ki nem mondott igazságot. S ha a fanatikus konfessionálizmus emberei egyházunkban eddig bizonyos gúnyt és lekicsinylést nyertek az egyház minden rétegéből, épen az az existenciáljs helyzet, amelybe ma belesodródtunk, azt bizonyítja, hogy a denominációkra bontás helyett, az egyház egységéről és a konfessionalizmus belső erejéről vallott felfogás képviseli az igazságot. Azok, akik az igazságot szeretik, nem rettenek meg e megállapitásokjtól, sőt inkább a theologiai jobb meggyőződés részesei lehetnek s elsősorban az ifjúságnak beszélő lelkeknél gyors kötelesség az, hogy az egyház jövőjét theologiai területen ugy vezessék, hogy az, ami nekik tanitásképen adatik ilyen legyen, hogy hiányozzék abból a múltnak hamis és téves felfogása és meg legyen bennük az uj időkben a régi igazságra való visszatérés. A harmadik tényező: az ifjúság. Hogyan ül le a mtaí ifjúság a theolojgiailag megújhodott lelkészek lábai elé? Vannak, akik a következőképen látják a helyzetet: „Die Hauptsache in unseren Jugendstunden ist Jesu Personl. Die Problematik der Jugend wird oft sehr missverstanden und liegt zunächst nicht auf verstandesmäesigen Gebiet, wie bei der alten Generation. Sie ist ganz anders im! Rihgen nach Lebenssinn. Damit hägt die Begeisterungsfähigkeit der Jugend zusammen. Jugend sucht Führerpersönlichkeiten, an denen sie lernen und wachen will. Darum muss es das Ziel sein, die Herzen auf Jesus, den Führer und Kämpfer zu richten, für ihn zu begeistern". 10 3) Vájjon az, aki e sorok szerinti optimizmusban él, gyakorlatban is megtapasztalta-e ezt, vagy pedig egyszerűen az íróasztal mellett irta? Vájjon ismeri-e egyáltalán azt a fiatalságot, amelyik ugy véli, hogy a christocentrikus tanításokból rossz fogalmazásban már tul sokat kapott. Talán olyan szónokoknál van igy, akiknél „Die Predigt soll ein lebendiges Zeugniss sein, soll das Hervortreten eines in Gottesnamen und Auftrag mit dem Hörer ringenden Menschenwillens sein. Die Predigt beansprucht, lädt ein fordert Entscheidung." 10 4) Talán van olyan határozott egyéniség, is, aki fascináló erőivel képes erre, de mindig ez a téma nem fog-e éppen a minden iránt fogékony, és erősen impulzív lelkekben egyhangúvá, érdektelenné s végül unalmassá válni? Olyan kérdés ez, amire α teoretikusok választ aligha tudnak admii. Aki éve Ilm át minden istentiszteletet végighallgat, azt mondhatja, hogy ren|geteg itt a túlzás és az optimizmus, amelyre nemi lehet építeni. Ahogy az egyik budapesti pedagógus az ifjúsági irodialomról tartván felolvasást, megállapította, hogy a bőséges gyermek irodalmi terméssel szemben, ifjúsági irodalom alig van, 10 5), állapításait hasonlatnak véve egyházi vonatkozásban is a valóságnak fogadjuk el. Elkerülhetetlenül szükségesnek véljük és ajánljuk a homiletika történetét s hatását megvizsgálni abból a szempontból, hogy a különböző időszakokban milyen irányító elvek s milyen eredménnyel vezették az igehirdetőket s a megállapításokat vonatkoztassuk az ifjúságra, amely mint az állandóan modern korjelenségekre reagáló közösség az életet, a mát nézi. Vegyük komolyan figyelembe azt, hogy a pedagógia mai munkája nagy részben különbözik a tegnap pedagógiájától. Az ifjú ugy az iskolában, mint a ezülői házban, de nem kevésbbé az életben sokkal közelebb került a történésekhez, mint régen. Ma közlékenyebbek a szülők és a nevelők az ifjúsághoz, mint azt a régiek tették s az élet felszínén mozgó drámák valósággal belevágnak az ifjúság testébe, annyira, hogy ma az ifjúság az éleit nagy küzdelmeiben első sorban álló haroos sereg. Ma általánosan a leveretések és bukások időit élvéin, ι az ifjúság közvetve rengeteg tragédiának részese s mindezt figyelembe véve kell megkonstruálni a hozzáintézendő beszédek methodiikáját. Érdekesnek tartjuk Fendt nagyon szellemes homiletikai (szellemtörténeti 33
