Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
10. Az igehirdetés problémája az ifjúsági istentiszteleten
mánumnak. A tudománynak feláldozta a Bibliát, amikor megengedte, hogy annak tanításai, formáik miátt minden ponton feladhatók, ahol a tudomány világképével ellenkeznek, tehát megengedte, hogy a Bibliába a képes értelem magyarázó eelvét vigyék be. A művészetnek feláldozta a hit irracionális igazságait mikor elfogadta, hogy azok a képeik, melyekben Isten beszél, szimbolumok. Az erkölcsiségnek koncessiót tett az Isten parancsainak emberfelettiségéből, amikor azt tanította, hogy az Isten törvénye az autonom ember i ész törvényei. A nevelésben a kijelentés tényeit valláserkölcsi eszmékké degradálta és az engedelmesség isteni pedagógiájából az ideálizmus emberi pedagógiáját csinálta, amikor a megváltó Krisztust emberi példaképpé tette, akinek valláserkölcsi személyisége és annak hatása fontos." 1 0°). Elismerjük és aláírjuk mindazt, amit ezekből a megállapitásokból ki lehet olvasni s ha van is bennie némi barthiánus elem, a múltra nézve mint kritikát, a jelen szempontjából pedig, mint fontos intést és figyelmeztetést azt emeljük ki belőle, hogy az evangeilium adassék az ifjúságnak. Ha a modern theologia ezen elvizenyősitő és szintelenitő igehirdetése joggal visszatetszett sokak előtt s ezen változtatni akarva a másik végletbe csaptak azzal a követeléssel, hogy az ifjúság vezetésére csak megtért lelkészek valók', válaszul ugyancsak Makkaiból idézünk 10 1): „A vallásnak azonban nemcsak köpenyegviselői és eldobói, hanem hősei is vannak. Kétségbeesett erőszakoskodók, akik kétségbeesett kísérletet tesznek annak bebizonyítására, hogy van vallásos ember, akinek a vallás az élete, a dolga... Ezeknek minden ruhája fekete, minden étkezése vagy böjít vagy bocsánatkérés, hogy testi táplálékra is rászorultak, azzal a tudattal sétálnak, hogy minden pillantásukra az ördög les, hogy megkísértse őket, tehát vagy lesütik szemüket, vagy az égre néznek, beszélgetésük mindig fölöttébb tanulságos, mert mindig tanítanak és számtalan bűneinket ajánlják figyelmünkbe, igen. találékonyan hozzák összefüggésbe fog>lalkozásaikat a jó (cselekedetekkel és napjaik azon óráit, meäyeket a világ fiai üres óráknak neveznek és haszontalan dolgokra pazarolnak, ima és bibliaórákká teszik. Társaságukba csak megtért Istengyermekek juthatnak és csak megtért igehirdetők prédikációját hallgatják, minélfogva nem nyugosznak addig, amíg ilyenre szert nem tesznek... Mondanom sem kell, hogy csak felületes ember nevezheti ezeket képmutatásnak... De abban, hogy a felületes ítélkezés feltétlenül képmutatásnak tartja ezt az ítélkezést és ezért utálatosnak bélyegzi, — mégis van valami megérzése a'z igazságnak. Annak az igazságnak, hogy a vallás nem lehet foglalkozás, nem lehet mennyiségi élettartalom, hogy életnek — kevés". Ez a szellemes sarcasmus, melynek minden betűje elméleti és tapasz'« lalati igazság, különösen abban az irányban készteti gondolkozásra az egyházáért aggódó lelkeket, hogy ki lehet-e tenni ebben a végletben élők hatásának azt az 1 ifjúságot, amelyre az egyháznak szüksége van. Az egyház kérdésében ugyancsak Makkai olyan ökumenikus felfogást vall, amit befejezésül még idéznünk kell: „A keresztyénség egyöntetű hitvallása szerint Krisztus az egyházban él. Az őt kisugárzó evangelium az egyházhoz van kötve. Egyház nélkül, egyházon kivül Krisztus és evangelium nincs. Az Ef. 1:17— 23 szerint Krisztus és az egyház között a lélek és a test kapcsolata áll fönn. Az egyház Krisztus teste, az az orgánum, amelyen át az Erő — haí, tehát van. A Szellem — Krisztusi a mi számunkra cslak 1 a saját testén, az egyházon keresztül hat, tehát van: élő, uralkodó hatalom csak ezen az orgánumon át .lehet. Az az alapvető igazság ami ebben foglaltatik- az, hogy Krisztus a maga tagjai?nak létező erő, Krisztus tagjai pedig csak az ő testében, az egyházban Vagyunk és lehetünk." 10 2) Csak felületes ember nevezhelti és minősítheti ezek'et a megállapításokat katholicításnak. A2. egyházban igazán bent élő lelkek mindig mé32
