Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)

9. Az ima és az ének az ifjúsági istentiszteleten

fülnek és a protestáns vallási meggyőződésnek visszatetsző, az amerikai és angliai közösségi mozgalmaktól átvett s az ifjúságba már nagy részben bele plántált énekek is, amelyekkel szemben a korátok felsőbbrendűségét és zeneilegértékesebb voltát' nem szükséges bizonyítani. A ritmikus korátok megszeretése azt jelenti, hogy egyszerre fellendül az éneklés istentiszteleteinken és azzal, hogy ezt épen az ifjúságnál kezdjük meg, élérjíük azt a megújhodást, amelyre ebből a szempontból is nagy szüksége van egyházunknak. Egyszerre természetesen nagy és sok eredményt nem remélhetünk az újításoktól. De ha a Frankeánumban annak idején gyermekkórusokat képezték ki azzal a céllal, hogy az evangélikus korálokat énekeljék Halle a/S,

aale uccáin s nagyon népszerűek voltak ezek a kis énekesek, miért nem volna az megvalósítható nálunk is? A mi ifjúságiink is alkothat „Singbevvegung" csoportokat s ezek lennének az egyházi éneklés fellendítésének pionírjai. Ez annál könnyebben lehetséges, mert iskoláink zenetanárai ma általában szívesen vesznek részt az ilyen egyházzenei mozgalmakban s ha az ifjúság azt látja, hogy nemcsak a lkaim i, hanem üdvös célokat szolgáló állandó munkára veszik igénybe, akkor nem is fog idegenkedni tőle. Nem az az elgondolásunk, hogy ezzel feleslegessé tegyük az ifjúsági istentiszteleten az egész ifjúság éneklését, hanem ezek, mint kórus la ζ istentiszteleten az énekvezetés nehéz munkáját végeznék. De mert nincs szebb, mint a jól összegyűjtött ifjúság kórusa, nagyon valószínű, hogy ez az akcióbaállitás megmozgatná és éneklővé tenné az egész ifjúságot. Ha a teljes liturgikus istentisztelet állíttatik vissza, ez az ujitás kettős szerepet fog kapni. Ebben a formában' a korálök éneklésén kivül a responzóriumok és énekbetétek begyakoroltatója lenne ezekből, másrészt ebből az ifjúságból később olyan gyülekezeti vezetők ós jó egyházíi férfiak válhatnak,, akik a különböző gyülekezetekben az egyházi zenekultura vezetői lehetnének. Aki egyházunk létéért igazán küzd, sokszor tapasztalja, hogy az egyház leghűségesebb lelkei egyúttal a legtöbbször szerelmesei egyházi énekeinknek. Az ifjúsági egyesületekben nagyon divatos szavaló kórusok által nyújtott esztétikai élvezeteket nem akarjuk semmilképen sem csökkenteni s talán lehet arról komolyan beszélni, hogy az egyesületi életben ennek is meglehetnek az áldásai, de azt hisszük, hogy a legtökéletesebb szavaló kórus, legkiválóbb alkotásaival is a szereplőkben nem tud annyi ambíciót összegyűjteni, mint egy jól ö&szeszervezett ifjúsági énekkar munkája. Lelkileg kell erre előkészíteni az ifjúságot, meg kell ismertetni őket azzal, hogy a nyugati protestántizmus nagy egyházainak ifjúsági kórusai milyen sikerekre tekinthetnek vissza s tisztán egyházi énekprogramjukkal milyen nagy területeket jártak be tanulmányokban gazdag és értékes turnékkal".) Külön is alá kell huznunk azt, hogy mióta ifjuságunk lelkét a nagyszerű csábító eszközökkel rendelkező modern és tánc muzsika ejtette rabul, milyen sokat jelentene az erkölcsi világrend visszaállítása érdekében is, ha a nemesveretü egyházzenei kultura munkálása megindulhatna az ifjúság életében. , A közösségi mozgalmak énekmethódusa és az evangélikus egyház énekgyakorlata között az a lényeges különbség, hogy mig az előbbinél jól rosszal összeszerkesztett hangulatosnak tetsző dallamok melfett a szöveg túlsúlya a végnélküli versek eléneklésében nyilvánul meg, addig az evangélikus énekek dallama és szövege a viszonosság egyenlőségi gyakorlatában vlain egymással. Nem állitjuk azt, hogy énekköltészetünk valamennyi darabja e követelményéknek tökéletesen megfelel, de azt hisszük, hogy valamennyi énekünjk tartalma az érthetőség szempontjából olyan, hogy egyházunk nem látta szükségét annak, hogy a gyermekek és az ifjúság részére külön szövegek készüljenek. Viszont a dallamok ritmikus éneklés mellett olyanok, amelyek magukkal ragadják az 30