Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
9. Az ima és az ének az ifjúsági istentiszteleten
veit magyarnyelven megjelentette 8 9), abban a reményben, hogy ezek a könyvek ebben a tekintetben segítséget jelentenek. A mai ifjúsági isten tiszteletek; imádsága részben az agendák kincsének felhasználása, részben pedig olyan szabad imák elmondása, amelyben sok esetben igen helyesen a tanítók, stzüM lőkh iskola áldása világitta tik meg. Legtöbb esetben azonban az imádság tartalma olyan magas vallásos sikban mozog, hogy az ifjúság csak az első mondatokig kiséri figyelemmel, azután pedig gondolataival foglalkozik. Ez olyan tapasztalati tény, amit csak azok nem is meni dk el, akik félnek az igazság szemébe nézni. Tennivaló ezen a téren igy bőven van. Az ifjúsági istentiszteletnek egyíik : nagy kötelessége épen az lesz, hogy megtanítsa az ifjúságot imádkozni. A Raffay Agenda érdekessége, hogy a kijelölt evangéliumi és epistólai perikópákat használja fel gondolati tartalmú imáiban .Talán sok esetben használható lesz ez az ifjúsági istentiszteletekben is, de ugy érezzük', hogy a kérdést számunkra nem oldja meg, hiszen nem az ifjúságnak készült. A valláspedagógia könyvek foglalkoznak az ifjúság és imádság kérdésével, de abból a gyakorlati szögből nem nézik, hogy miképen kell ránevelni az ifjúságot az imádságra. A vallástani órák, ha az általános vallástanitási anyag keretén kivül sort is keríthetnek rá, kimerítően nem tudnak vele foglalkozni, így ez az elintézetlen kérdés is az ifjúsági istentisztelet ügye marad. A fungáló lelkésznek kimerítően kell megismerkednie az evangélikus áhítat-irodalommal. Bár az elmúlt korok embere és imádsága szöges ellentétben áll a mai ifjúság egészen más érdeklődésű világnézetével, talán felfedezhet» lesz a múlt munkáiban az; az egyszefrü hang, amely az ima közvetlenségét, szükséges voltát, örömben, bánatban egyaránt nagy fontosságú hivatását megérteti. Milyen messze van a mai ifjú aittól a vallásos lélektől amelyik valamikor áhítatosan halgatta a lelkészt, mikor esőért, vagy száraz időjárásért imád1 kózott, de hiányzik az a hang, az a lelkület, az a hit is, amely ilyen imádságokból tudott táplálkozni. A régi, egyéni használatra összeállított imakönyvek szellemében is van bőven kutatni való. A szorgos munka felidéz az ifjúsági istentiszteleten fungáló lelkész előtt olyan pásztortypust, amelyik teljesen egynek tudta magáit a gyülekezetévei s igyekeztet|t a hit mellett olyan leereszkedő formát is találni, amelyet a hívek megérthették. A modern ember szemében talán sokszor tul egyszerűnek, tul hiszékenynek látszik az, amit ezekben a régi imakönyvekben olvashat, de a komoly belemélyedés arról győzi meg a lelkiismerétes kutatót, hogy abban a korban a híveknek egzisztenciális kérdés volt az imádság. Nem szabad és nem is helyes a protestántizmus területén különbséget tenni hivő és nem hivő lelkipásztor között 9 0), hanem minden az ifjúsággal foglalkozó lelkésznek érezni kell a bibliai malomkő példázatát 9 1), lelkiismerettel keli végiggondolni az imádságnak az ifjúságra gyakorolható hatását. Olyan vallástanár, aki a hit kérdésében és az imádság meghallgatásában ké*telkedik és ezt szolgálata meg is mutatja, lehet kiváló szónok s elmondhat igehirdetésében igen megkapó élményeket, mint imádkozó lelkész megbukik az ifjúság előtt és lerontja teljesen igehirdetői hatását. De ugyanígy áttanulmányozandó az Ószövetség, különösen pedig a Zsoltárok imagyüjteménye, amelyből meg lehet sejteni azt is, hogy hogyan kell imádkozni és a példák ilyen szaporításával egyszerre kiszélesedik és megsulyosodik a kérdés. Nem nélkülözheti a lelkész a vallásórák megfigyeléseit sem, mert bőséges alkalmak adódnak arra, hogy a kezek összekulcsolásából, az imára felszólítás engedelmességéből, a türelmetlenségből, s esetleg a megnyugvásból kö~ 26
