Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
7. Az ifjúsági istentisztelet lényege
kai szemleltetett egészséges s közös megtárgyalásban megy előre, az ifjúság >olyat hall és vallhat magáénak, amelyet azután egész életén keresztül meg iis őrizhet. Ilyen kérdések tárgyalásánál sok komoly theológus meggyőződése szerint jó módszer a kérdőivek utján való adatgyűjtés 7 5). Olyan önvallomások összegyűjtése, amelyek több tekintetben adihatnak tárgyi támpontokat. Mi ugy látjukl, hogy bármelyik vallásléLektani kísérlet eredményessége hazai ifjúságunknál bizonyos eredménytelenséggel volna elkönyvelhető. A mi ifjuságunk megnyilatkozása nem annyira írásban, mint inkább önfeledt véleménymegnyilvánulásban fedezhető fel, akár hittaní órán, akár konferenciai vitatkozásokban, akár pedig kérdiezősködésekben s igazán a pedagógiai bölcsességen múlik az, hogy jól meghalljon minden olyan, a meghallásra elejtett megjegyzést, amelyikből nem egyszer tudhat meg, mint bárminő kérdőívből 7 6). Természetesen ezekben a megjegyzésekben domináns az egyéni vélemény s amennyire tudománymentes az egyház legújabb elméletét illtetően s ahogy nem annyira megtörtént élményekre mutat rá, mint inkább bizonyos tapasztalatokon alapuló útmutatásokat tartalmaz, de ugy érezzük, hogy tái*gyalásunk 'Szempontjából ez helyesebb, mert igy minden vonatkozásban karöltve halad egymás mellett az elméitöt: s az azt szorosan követő olyan gyakorlat, amelyből azután kiki az egyház jövője szempontjából következtetéseket vonhat le. A hiányok pedig személy szerint könnyen pótolhatók. 7. Az ifjúsági istentisztelet lényege. Sokak véleménye szerint az ifjúsági istentisztelet nem más, mint ai ifjúság istentiszteleti kényszere. Ebben a vádban sok igazság van és sajnálaltal állapítjuk meg, hogy hazai viszonylatban általánosságban ez a helyzet. Nem következik azonban ebből az, hogy az ifjúsági istentisztelet mindig ilyen volt és mindig ilyen marad, hanem a jiaviitási munkálatok és lehetőségek valószínűvé teszik azt, hogy ezen a téren gyökeres változás várható. A másik, szintén ellentáborból várható kérdés az, hogy mit adhat ezután olyan specifikusan az ifjúsági istentisztelet, amivel bizonyos többletet produkálna a múlttal szemben? A soproni theologia konferenciák első homiletikai témájának vitájánál a modeln gyülekezetről szólva épen az volt az általános vélemény hogy evangélikus istentiszteletnek olyannak kell lenni, hogy abból a Zsuzsi néni is vigyen magával valamit. Vagyis olyan értelmi nívón mozogjon·, hogy abból mindenki megértse a lényeget. Ha jogosult is ez a megjegyzés, az 1 ilyen véleményen levők nem veszik figyelembe a lelkészi gyakorlatnak sokféleségét s nem látják maguk előtt azt pl; h'ogy egy fegyintézeti és csak foglyok előtt tartott istentisztelet igehirdetésée mégiis csak más síkban mozog, mint egy falusi gyülekezet igehirdetése s ha indokolt az, hogy speciálisan a kis gyermekek részére is tartassanak istentiszteletek, s egyetemi városokban az akadémiai ifjúságnak, talán indokolt az is, hogy a középiskolai ifjúság részére is külön istentiszteletek rendszereisiittessenek. Más a lelki világa annak az ifjúságnak, amelyik az iskolában tölti életét és más annak a felnőtt gyülekezetnek, amelyik a mindennapi élet gondjaitól kifáradva keresi fel a templomokat. Igen érdekes ebből a beállítási szögből áttanulmányozni Oskar Goehling 7 T) könyvét s felfigyelni arra a tényre, hogy az fegyház propagativ munkája ma már nem abban a kényelmes pozícióban végzi munkáját, mint másfél évszázaddal ezielőtt, hanem a létért való küzdelmében elmegy a hívekért és valósággal utánuk viszi az evangéliumot. Ahogy 21
