Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
6. Az ifjúság és az egyház
kölcsi és anyagi erők tekintetében is hatalmas arányokat gondol el, hogy tekint arra az evangélikus magyar egyházra, amelynek lélekszáma félmillió, vagyona alig van, hatalma az existenciális segítségben mindig kevesebb és mivel másfél évtizede újból intenzivebb elnyomásban van része, erkölcsi értéke is mindig kevesebbnek látszik. Vájjon segit-e itt az ökumenicutás lényeinek és egy olyan egyetemes egyházi világképnek felvetése, amelyből kétségtelenül más arányokat vehet észre s más benyomásokat szerezhet? Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni azt, hogy e tények kiemelése mennyire szükséges. Épen az ifjúság tudatába ktíll bevinni azt, hogy az evangélikus egyház a legnagyobb protestáns közösség a maga több mint 80 millió hívőjével. Tudnia és látnia kell az ifjúságnak azt, hogy ez a világ legműveltebb népeiből összeálló nagy szám képviseli a \jilág 'eszméinek és teremtő világnézetének reprezentánsait s arra kell törekedni, hogy a jubileumok és megemlékezések kapcsán ifjuságunk lásson meg minden nagy jelentőségű egyházi eseményt, ami az ifjúi lélekre természetszerűleg sokkal fogékonyabban hat, mint a felnőttére. S mert ilyen tényekkel lehet szembeállítani az ifjúságot, meg kell mutatni előtte egyházunk árnyképeit is. A nagy kitérési mozgalmakat épugy,, mint a hitehagyó lelkek érdekből és önzésből elkövetett alacsony gondolkodását, hogy az igazságosan mérlegelő és ítélő ifjúság vélemény alkotása ezekben a kérdésekben is helyes legyen. El kell ismertetni az ifjúsággal azt, hogy egyházunk a modern és egészséges eszmék állandó pártolója. Az ifjúsági egyesületi vezetők ezzel az állásponttal szemben mindig gyanakvók voltak s olyan gyakorlati kegyességre nevelték az ifjúságot amelyik egy darabig irtózott a modern jelenségektől és azután az egyesületet hagyta ott s lett a modern eszmék rabja 7 3). Nem helyesebb-e és nem inkább egyezik-e meg egyházunk szellemével az a gyakorlat, amelyik az Ifjúságnak mindent megismertöt s minden mozgalomhoz oda meri mérni világnézetét? Nem elitélő és fölényes ebben a gyakorlatban egyházunk, hanem tárgyilagos és ezzel eleve vagy megvédjük egyházhiveinket minden káros mozgalomtól, vagy olyan lendületűvé tesszük őket, hogy egyházukra tisztelettel gondolnak vissza bármilyen táborból is. Ennek a gyakorlatnak eredményes volta bizonyára nem kicsinyíthető. A tárgyilagosság megköveteli azt is, hogy statisztikai adatokat is, más egyházak nagyfontosságú munkáját és eredményeit is elébe adjuk az ifjúságnak. A vallási statisztikai adatok, amelyek legújabban szinte havonként látnak napvilágot, komoly formában: tárgyalandók meg. Meg kell értetni azt, hogy a róm, kath. gyakorlat szerint minden megkeresztelt lelket megszámolnak, protestáns gyakorlat szerint pedig Európán kívül csak az Urvacsorával élőket és a különböző ifjúsági egyesületek és vasárnapi iskolai csoportokat tartják nyilván. Ezért van túlzás olyan statisztikai adatokban, amelyek a világ népességét i,85o.ooo.ooo teszik s ebből a róm. kath. egyház lélekszáma 35o,000.000 és az összprotestántizmus száma pedig i66.ooo.ooo 7 á). Az ilyen tárgyi beállítások mellett azonban a legfontosabb annak a ténynek az igazolása, hogy egyházunk, mint szellemi és lelki egység olyan vi.íágfnézetet képvisel, amely soha csődöt nem mondhat s tanítása, mely az Ágostai Hitvallásban gyökerezik, olyan talajtól ered, mely örök fundamentum marad. A mult ezt a kérdíést túlzott polemikus éllel mutatta meg és kevés pozitív tartalommal. Az egyház jövendő generációja irtózik a mult polemikus hangjától és az adott és adandó pozitív formákban, ha azok nem rideg dogmatikai elmefuttatások, megtalálja azt, amire szükség® van. S ha az erkölcsi világrend képe ennek megfelelően a régi profetizmus hangjának hűséges követésében nyilvánul meg s a korholás helyett a példák20
