Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
6. Az ifjúság és az egyház
«zt a jeleneteit s az ő őszinte vallomása szerint azt tarthatja az egyház jónak, ha az ifjúság csak hallgatja az igehirdetést — de mjaga ntem végzi.) A magyar protestántizmus városi gyülekezetei örömmel jegyezhetik fel azt, hogy mig a háború alatt fellángolt vallásosság és templomlátogatottság már világszerte nagy mértékben visszaesett, hazánkban ertnek ellenkezője történt. A városi lakosság hitélete határozottan emelkedőben van ma is és «bből azt lehet következtetni, hogy a kultura után vágyódó piotestántizmus a szószék szolgálatát jobban kívánja és szomjazza, mint valaha. A falusi gyüler kezetekkel szemben az egyházi öntudat erősödése olyan tényeken vehetők észre, amelyek egészen döntő bizonyítékokkal szolgálnak. Az urvacsorázók száma a gyülekezel lélekszámának 3o—4o°/o-át érik el s adakozások összege a köteles egyházi adózás 2 5°/o-át is túlhaladja még a szanált esztendőkben is. A városi gyülekezetek deficitmentes költségvetéssel dolgoznak akkor, amikor az egyházi alkalmazottak száma és életstandardja általában emelkedett. Itt még ismeretlen a predigtmüde és a predigtfremde fogalmak s a felnőttek példáját követi az ifjúság is. A hazai viszonyokra egyáltalában csak az mondható, hogy ott az ifjúság majdnem teljes számmal van képviselve, s a cserkészkirándulások és általában a hétvégi mozgalmak pillanatnyilag nem éreztetik hatásukat az egyházi életen. Nyaraló helyeinken mind több és több az istentiszteleti élet lehetőségeinek· kiépítése s μ' rádió' istentiszteletek igehirdetésének értékessége mindinkább észrevehető jó hatásokat mutat. A városi közönség aktiv egyházi és templomos életében az ősprotestántizmus öröksége nyilvánul meg. S érd e-i kes az, hogy amig a falusi gyülekezetek nagy részében bizonyos egyházi hanyatlás vehető észre, addig itt főként a gyermekek és ifjúság nevelése tekintetében szemmel látható emelkedés tapasztalható. Amilyen a felnőttek gyülekezetének a hangulata, nem sokban különbözik attól az ifjúságé. A magyar evangélikus müveit társadalom sajátossága az, hogy számarányon felül van képviselve az értelmiségi pályákon s ez a tény nem esik az egyháziasság rovására. Pl. Budapesten olyan istentiszteletekan, amikor a napi munkát elhagyni nem lehet, tömöttek a templomaink. S épen ami gyülekezeti tagjaink, akiik természettudományi műveltségi pályán ismét csak arányszámon felül vannak (2—3 00%) az egyháziasság rovására semmiféle hitetlenségi tevékenységet nem fejtettek kii, s nem is végeznek ilyen muntkásságot. Tapasztalati megfigyelésem az, hogy azok a volt középiskolai növendékek, akik természettudományi, vagy technikai pályára léptek, nagy számban vesznek részt istentiszteleteinken. A pasztorizácói- munkája nyomán az is meg-< állapitható, hogy ipari munkásságunk révén reverzális veszteségünk alig van s egyházi hovátartozandóságuk a mai időben is komoly és felelősségteljes. Az ipari ifjúság egyház és vallás-ellenes tevékenysége minimális s mint nagy és veszélyes propagandáknak kitett korosztály tartja konfessionalizmusát. Él még bennük az a józan konzervativizmus, amelyik a haladó idők modernségét alapos vizsgálatnak veti alá s épejn a faji keveilség adottsága teszi általában minden bizonytalan mozgalommal szemben jogosultan tartózkodóakká. De mégha mindenütt meg is állnak azok áz optimista következtetésepk miatt megkérdőjelezhető megnyilvánulások, még mindig fel kell tenni azt a kérdést, hogy milyen szemmel tekint az ifjúság az egyházra? Látja-e benne azt a hatalmas erkölcsi testületet, mely· a világ purifikálója, az erkölcsi normák örök szabályozója s az isteni kijelentés hirdetője s ha látja mindezeket a hazai egyházi viszonyok között, minit egészen kisebbségi egyházat illeti-e az ifjúság azzal a megbecsüléssel, amely annak kijár? Ebben a beállításban hatalmasodik naggyá kérdésünk. Vájjon az ifjúság, amelyik olyan fogalommal, mint az egyház, valami számszerűleg is ós er19
