Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)

6. Az ifjúság és az egyház

a legkiválóbb szellemekkel ajándékozta meg hazánkat. Igaz viszont, hogy e kérdésnek csupán a felnőttek szempontjából való vizsgálata egyoldalúságra vezet. Kell, hogy mód és tapasztalati lehetőség le­gyen arra, hogy az ifjúság szempontjából is vizsgálat alá vegyük a kérdésit. De itt sem szeretnék külföldi példák és megállapítások után haladni. Azok a jó­részt pedagógusoktól származó megjegyzések, hogy a pubertás és érettség ál­lapotában más és más az ifjú érdeklődése a hitbeli dolgok iránt, elfogadha­tók 6 7). Azt a csoportosítást is megtudjuk érteni, amelyik az ifjúságot az egy­házzal szemben hármas viszonylatban helyezi el. Az ellső csoport, a naiv és minden, az egyháztól jövő igazságnak feltétlen elfogadója. Ezek között ai ifjúi lelkek között vannak azonban a legtöbben azok közül, akiknél a konfir­mácói után és az iskolai függési idő leteltével megszűnik az egyház iránti ér­deklődés. A másik csoport a probléma keresők, akik minden kérdésre és ké­telyre feleletet igyekeznek találnii s akik legtöbbször ugy találják, hogy ebben az egyház nem siet eléggé az ifjúság segítségére. A harmadik csoport, a cser­készek és egyházi egyesületek neveltjei, akik öntudatos konfessionalizmuslbaa' nőnek fel g, az egyházat nem ugy fogadják eí amint lá tható és adva van, hanem azt kritizálgatják s rajta ezer javítanivalót vesznek észre 6 8). Azt is észrevesszük, hogy nálunk is vannak szórványosan hatásai a következő meg­figyelésnek : „Der Bund der Jugendbewegung verlässt die organisatorischen Formen des Vereinswesens, baut die Gemeinshaft auf das innerliche Erlebnis einer neuer Gotteswirklichkeit und einer neuen Verantwortlichkeit auf und lässt den Geist der Gemeinschaft sich lebensigestallend für den einzelnen aus­wirken. Gemeinsame Fahrten, gemeinsame Freizeiten und Singwochen bil­den neue Gemeinschaftsformen. Die Volkshochschulbewegung zog verwandelte Kreise. Der heutigeProtestántizmus sucht die gleichen Wege zu gehen." Nem érdektelen Ρ. Tillich mondása : Ifjúság-vallás 6 9) s jó tudni azt is, hogy az ifjúság a pedagógusok megállapításai szerint az adulescencia ál­lapotában a vallás pótlékait keresi a tudományosságban és a művészetekben 7 0) és rögzíteni azt a tényt, hogy az ifjúság különleges helyzetben találkozik az evangéliummal 7 1). De mindezek kiegészítése ez: Wo das Evangelium wirk lick gehört wird, da w|ird der Jugendliche mit dem Evangelium nicht fertig: er wiederstrebt ihm und kommt doch nicht von ihm los. Geradie in diesem. Nichtloskommen von dem, als Freund und Feind zugleich empfundenen Evan­gelium kann sich die echte Entscheidung für Jesus Christus immer neu voll­ziehen Ezek a megjegyzések csak kiragadott mondatok annak a jelzésére, hogy a különböző könyvek ós sajtóorgánumok hogyan gondolkoznak: az egyház, az evangelium és az ifjúság egymásraható helyzetéről. S ahogy ott figyelembe veszik a megállapításoknál a sociálpolítikai és családi helyzetet, ugyanugy itt is vizsgálat tárgyáva kell tenni minden olyan körülményt, ami csak valami világosságot deríthet e nagy fontosságú kérdésre. Ha ott a felnőttek atheiz­musának gondolat-átvitele meggyőzően hatott az ifjúságra, ugyanitt a telje­sen ellenkező tényállás kiemelése feltétlenül indokolt. (A magyarországi re­formátus egyház életében nagy jelentőségű esemény volt a legáció kérdése. A felekezeti gimnáziumok η. és 8. osztályú növendékei, akiknek ifjúsági isteni­tiszteleteket tartottak, a nagy ünnepeken maguk is mint igehirdetők fungál­tak falusi istentiszteletekben. Természetesen ez az ifjúság mások beszédeit taí­nulta be, de vájjon az első szereplések utáni mijt érzett az az ifjú, aki nem akart lelkészi pályára lépni. Komáromi János regényei pompásan világítanak rá a legátus ifjúság lelkére. Strindberg ís prédikált ifjúkorában, bár Skandinávia lutheránizmusa nem ismerte a legáció intézményét. Önéletrajzában irja le 18

Next

/
Thumbnails
Contents