Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
6. Az ifjúság és az egyház
mink azt, hogy nem akarunk a vallásos nevelés érdekében valláspedagógiai munkát kiegészítő programmot adni, nem célünk az sem, hogy a már általunk megtárgyalt liturgiái kérdéseket mégegyszer napirendre vegyük 5 9), az sem állhat szándékunkban, hogy ifjúsági homiletikát irjunk, mint ahoz majdnem hasonló vállalkozások voltak a múltban 6 0), hanem kizárólagosan az a célunk, hogy az evangelium, az egyház és az ifjúság érdekeit összhangba igyekezzük hozni a mai lehetőségek és súlyos gondok között. A vállalkozás igy lesz bizonyos mértékben nóvum a gyakorlati theologiai irodalomban s mint kísérlet, törekvés arra, hogy amikor mindeneket meg kell próbálni, ne felejtsük el annak a közösségnek minden áron való szolgálatát, amelyiktől függ a jövő, amelyik a maga i3—18 évével a legdrágább nekünk: az ifjúságot. 6. Az ifjúság és az egyház. Valósággal akut kérdése a mának. A mult vallástanitásában kétségtelenül meg volt az a hiba, hogy ezen a ponton nagy hiányosságokat lehetett felfedezni. A vallástanitási tankönyvek egyházról szóló fejezetei vajmi kevés lelkesítő anyagot tartalmaznak' s akár a középiskolai IV. akár a VIII .o. tankönyvekre gondolunk, mindkettő nélkülözte azt a szellemet, amelynek birtokában az ifjúság több egyházszeretetet vitt volna magával az iskolából. Még a legsikerültebbnek azt a kísérletet kell neveznünk, ami az egyik iskolai Kis Káté borító lapjain fedezhető fel. 6 1). Általában pedig bizonyos triviálizmus számba megy az, hogy az 1848-as évek három nagy evangélikusát emlegetjük el Kossuth, Petőfi, Görgeyt, s ezzel azután ki is merítette az egyház a szemléltetés lehetőségeit. Nem vagyok azon a véleményen, az egyház kérdésében, mint Dibelius 6 2) vagy Gogarten 6 3) s nem osztjuk azok véleményét sem, akik jogtalan optimizmussal nézik az egyház jövőjét. Inkább azt érezzük, hogy a konfessionálizmus hatalmasodásának időit éljük. A német theologiai és egyházi közvélemény pessimizmusa semmiképen sem ültethető át a magyar viszonyokra s épen az ottani zilált állapotok amennyire erősitik az egyházak ifjúsági egyesületi munkásságát s amennyire az angolszász területen, az állam és egyház szétválasztottságában, elfogadható ez a módszer, hazáinkban egészen más okok és helyzet miatt, ma csak arról lehet beszélni, hogy az ifjúságnak az egyházhoz való viszonya tisztáztassék. Hazai viszonylatban, még ha a legkomorabb realizmussal is vizsgáljuk' a mai eseményeket, nem tudjuk osztani az alábbi megnyilatkozás profetizmusát: „Wir stehen heute in einem gefährlichsten Augenblick. Wenn nicht alle Zeichen trügen, so ist gerade der heutige Mensch, vielvach nicht wiasr send, wass er tut, im Begriff, der atheistischen Rebellion und der Neuprotestantischen Kläglichkeit müde geworden, nichts geringeres, als sein katholisches Herz wieder zu entddecken" 6*). Addig, mig a hazai katholidzmus laikus apostoli munkásai imponáló fanatizmusban álmodoznak 6 5) s inig a magyar kálvinizmus jelenkori lelkészi kara felekezeti öntudata a feszültségig felfokozódott 6 6), csak az evangélikus egyház legyen az, amelyik a rosszul értelmezett ökumenicitás gyakorlatát ugy harcolja, hogy közösségi mozgalmakban tömörül és egyesületesdit játszik s igy az egyházat gyújtogatja azzal a kifelé mutatott célzattal, hogy Isten országát épiti? Talán a theologiai iskolázatlanság, vagy az egyházi öntudat hiánya részben magyarázza ezt, de nem menti. A hazai evangélikus egyház a taaga kisebbsége dacára azért akar fennmaradni, mert dogmatikai é s erkölcsi tartalma semmivel se lett kevesebb s ezért folytatni kell azt a gyakorlatot, ameüyík a múltban jó nevelési mód'szerrel 17
