Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

III. rész. A POGÁNY VALLÁSOK - 3. fejezet. A szinkrétizmus

3· fejezet Α szinkrétizmus Α szinkrétizmus fővonásai ι. Plutarchos synkretismosnak azt nevezi, hogy af krétaiak ugyan egymás közt sokat veszekedtek, háborút is viseltek egymás ellen, de külső támadásra egymással megbékéltek, összefogtak és együtt fordultak az ellenség ellen. Az ókorban a szót csak ritkán használták, de az újkor ele= jén Erasmus felújította. Később, a protestáns ortodoxia idején a szó ér= telme megváltozott és olyan törekvések megjelölésére szolgált, amelyek hamis alapon akarták a felekezetekre szakadt keresztyénség egységét helyreállítani. A szó eredeti etimológiája ekkor feledésbe ment és synkreannymi (= „összeelegyíteni", „összekeverni") igével hozták kap= csolatba. így alakult ki a szónak az „összeelegyités", „összekeverés" ér= telme, éspedig vallásos vonatkozásban. Szinkrétizmus ennek alapján a „valláskeveredés" értelmét kapta. A múlt században ezzel a szóval kezd= ték megjelölni az ókori vallástörténetnek azokat az áramlatait, amelyekben különböző vallások, főként görög vallásos irányzatok keverednek keletről jött vallásokkal. 2. Az ókori szinkrétizmus egyik legfontosabb jelensége az istenségek azonosítása. A görögök számára magától értetődő volt, hogy az istenek sora nem zárul le azokkal, akiket ők ismernek, ezért úgy vélték, hogy más népek is tudhatnak más istenekről, ill. más népek más néven ismer= hetik az általuk is tisztelt isteneket. Ez az ún. interpretatio Graeca annál inkább is kézenfekvő volt, mert hiszen a görögök maguk is több név alatt ismertek egyes isteneket. Idegen istenek azonosítása honi istensé= gekkel, tehát az interpretatio Graeca azonban még nem szinkrétizmus. Ilyenről csak akkor beszélhetünk, ha az azonosításon túl istenek egybe= olvasztásáról van szó. így pl. a szinkrétizmus körébe tartozó jelenségnek kell mondani, hogy a hellenizmus idejétől fogva keleti Baálokat azonosí= tottak Zeus szal, ill. Hélios szal, de oly módon, hogy Zeus magába olvasztotta az illető keleti istenségek tulajdonságait, úgyhogy maga is tőle ere= detileg idegen vonásokat vett fel. Az azonosítás sokszor egészen külső= séges megegyezések alapján történt. így pl. Isist azonosították Jóval, mi= vei mindegyiknek szarv a jelképe. Vagy Sabaziost azonosították Sabaottal a hangzásbeli rokonság alapján. 173