Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
III. rész. A POGÁNY VALLÁSOK - 3. fejezet. A szinkrétizmus
A szinkrétizmusnak ebbe a vonalába esik a római vallás hellenizálása. Az ősi római istenségeket úgy azonosították görög istenségekkel, hogy azok elvesztették ősi alapjellegüket és ez szinte teljesen eltűnt a helle= nizált forma mögött. A római vallás a hellenizálódás következtében vilá= gosan szinkrétista jelleget kapott. De nemcsak római istenségek helleni= zálódtak, hanem keleti istenségek is. Ez megfigyelhető az utóbbiak ábrá= zolásán. Az egyiptomi Isis, a kisázsiai Attis és a perzsa Mithras ábrázo= lásához görög minták szolgáltak alapul. Isist hellenisztikus ábrázolásai görögös arcvonásokkal, görögös ruhában mutatják és szinte teljesen feled= tetik a szemlélővel, hogy ősi egyiptomi istenséggel van dolgunk. Még tanulságosabb a perzsa Mithras állandó ábrázolása. A bikaölő Mithras ősképe a híres görög szobrásznak, Lysiposnak egyik alkotása, amely Héraklészt ábrázolja, amint a Keryneia=i szarvast megfékezi. A Mithras= ábrázolás másik alapmotívuma ugyancsak görög eredetű: Niké, a győ= zelem istennője áldozatot mutat be. Az athéni Akropolison ez volt Athéné Niké templomának egyik reliefje. A szinkrétizmus azonban nemcsak különböző istenségek azonosítását és istenek ősi jellegének átfestését jelenti, hanem új, „szinkrétista" kultu= szok létesítését is. Az első és egyik legnagyobb jelentőségű ilyen esemény az volt, amikor I. Ptolemaios Sótér Alexandriában megalapította a Serapis= kultuszt, éspedig oly módon, hogy az ősi memphisi Osiris=Apis istenséget áttelepítve birodalma új fővárosába, annak görög szobrásszal — Bryaxosszal — készíttetett Zeus^ábrázolásokra támaszkodó istenszobrot és a görög misztériumokból vett vonásokkal alakíttatta ki a kultuszát. A Serapis=kultuszon jól megfigyelhető a szinkrétizmus egy másik vo= nása is: a szinkrétista kultuszok igyekeznek egyetemes jellegűvé lenni. Az új istenségek nemcsak különféle, részben ellentétes jellegű istenségek vonásait olvasztják össze, hanem olyan tiszteletben is részesülnek, mintha egyetlenek és univerzálisak volnának. Serapist azonosították Zeusszal és Héliosszal, de Hadesszel, Poseidonnal és Asklépiosszal is. Szívesen része= sítették üdvözlő hódolatban — acclamatioban —, hogy ő az „egyetlen", heis theos. Hasonló értelemben mondja Apuleius, hogy Isis „az istenek és istennők egyképű kiábrázolódása, . . . amelynek egyetlen isteni hatalmát sajátosságaiban sokféleképpen, különböző szertartásokkal, sok különböző néven tiszteli az egész világ 6 0." Szinkrétista jellege volt az uralkodók kultuszának, ill. a császárkultusz= nak, mivel benne a görög vallásos gondolkodásból származó motívumok egyesültek keleti képzetekkel. De különösen jellegzetesek a szinkrétiz= musra a keleti vallások, főként azoknak misztérium=kultúszai. A helle* nizmus kezdeti idejében a babiloni származású Berossos, az egyiptomi Manetho, valamint az Abdera=i Hekataios görög nyelven ismertették a 6 0 Apuleius, met. XI, 5: deorum, dearumque facies uniformis, . . . cuius numen unicum multiforme specie, riíu varié, nomine multiiugo totus veneratur orbis. 174
