Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
tek vagyonra szert tenni, hogy kényelmesen és jólétben tölthessék napjai= kat. Egyébként nem törődtek egymással. Ennek a hangulatnak ad kifeje= zést Horatius: Odi profanum vulgus et arceo! A költő mint boldogabb életforma prófétai hírnöke gyűlöli és távol tartja magától a „szentségtelen sokaságot", hasonlóan a közéleti szereplésre vágyó rangkórosokat és a vagyon után törtetőket, mert tudja: Post equitem sedet atra cura. („A lovas mögött a fekete gond ül!") Boldognak szerinte csak az mondható, aki mint az aranykornak „ősi nemzetsége" a közügyektől visszavonulva — procid negotiis — őseitől öröklött szántóföldjét műveli, „kerüli a fóru= mot és hatalmas polgártársainak küszöbét" 3 0. A széles néprétegekben, de főként a jómódúaknái az individualista gon= dolkodás többnyire többé kevésbé epikureus életszemléletben, sokszor egyenesen élvezethajhászásban nyilatkozott meg. Jellemző erre pl. az észak=afrikai Thamugadi (ma Timgnd) fórumának kövezetébe írt felirat: „Venari, lavari, ludere, ridere: hoc est vivere" (magyarul: „Vadászni, fürdőzni, játszani, nevetni: ez az igazi élet!"). Valószínűleg a Kr. u. i. század hangulatát is jól jellemzi az a verses felirat, amelyet egy lovas= katona 3. sz. eleji kőkoporsóján Aquincumban találtak: „ .. . Könnyen elcsúszó, hányatott, hol könnyű, hol bizonytalan, kellemes vagy nyo= morúságos, csalárd életsors jut osztályrészül az embernek. Nincs biztos határvonala, különböző véletleneken keresztül vékony fonálon függ éle= ted, addig élvezd, míg időt engednek a Párkák, akár falun, akár város= ban, akár katonai táborban, akár tengeren. Szeresd Vénusz virágait, ragadd meg Ceres (a gabona istennőjének) jó ajándékait meg azt is, amit Dionysos bőkezűen osztogat és amit Minerva kövér adománya ajándékoz. Tiszta életben igazságos gondolkodással ápold a derűs életet, légy akár gyermek és ifjú, vagy férfi és olyan, aki megfáradt az évek terhétől. Ilyen lész azután a sírban is feledve a világban élő emberek kitűntető tisztségeit. 3 1" A csak magának élő, visszavonuló önzéssel szemben hangsúlyozza Seneca: „Élj másnak javára, ha magadnak akarsz élni! 3 2" A császárság nemcsak tűrte, hanem kedvezett is az individualizmusnak. Gyanakvó szemmel figyelt minden olyan jelenséget, amely mögött esetleg politikai megmozdulás húzódhatott meg. Azonban nem nyúlt bele a magánélet megszokott rendjébe, hagyta, hogy ki=ki a kedve és lehetősé= gei szerint alakítsa életét. Az individualista életszemlélet egyik megnyilatkozása volt a sok és különféle célkitűzésekkel alakult egyesület. Sok vallásos jellegű volt, de igen sok — legtöbbször vallásos keretben — kispolgári célokat tűzött maga elé. Voltak pl. kereskedők egyesületei, temetkezési egyletek, egyesületek, melyek mulatságok rendezésére alakultak, stb. 3 0 Horatius, carmina III, 1; epod. 2. 3 1 V. ö. Szilágyi János: Aquincum, 1956, 69. és 66. Ipk. 3 2 Ep. ad Luc. 48,2. 73
