Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
Az impérium belső egysége sem tudta azonban a birodalom népeit mind feloldani egyetlen képbe. Mint a hellenizmus idején Egyiptom= ban görögök és bennszülöttek közt, úgy maradtak meg a különbségek a népek közt, sőt egyes népek közt az ellentétek is. A rómaiak közt voltak, akik még a görögöket is lenézték, még inkább megvetették pl. az egyiptomiakat vagy a zsidókat. Az egyiptomiak közül csak alexandriaiakat tüntettek ki a római polgársággal. Pedig az egyiptomiak titokzatos ősi tudománya vonzotta a rómaiakat és sokan voltak hívei Isis és Serapis misztériumainak. Érthető, ha viszont görögöknél is mutatkozik a régi ál= lásfoglalás a „barbárokkal" szemben. Még Livius is azt írja: „Az idegen származásúakkal és barbárokkal a görögök mind örökös harcban állanak és fognak is állani 3 3." Különös éllel fordult a korhangulat időnként a zsidók ellen, akiket sok= szor kinevettek, sokszor meg is vetettek. Tacitus valószínűleg a korhan= gulatnak adott kifejezést, amikor a zsidókat „utálatos nép"=nek (faefer= rima gens) mondja 3 4. A zsidóellenes megnyilatkozások ekkor már nem voltak újak. Már a hellenizmus idején kedvezőtlen rajzot adtak a zsidók= ról egyes írók, először talán az egyiptomi Manetho. Az 1. században pedig egy ugyancsak egyiptomi író, az alexandriai Apion foglalkozott az egyiptomiak történetéről írt — elveszett — művében a zsidókkal és rész= ben viszonylag ártatlan, részben pedig gyűlölködő mesékkel olyan képet rajzolt róluk, melyek felszították a zsidóellenes hangulatot. Apion írásá= nak hatását és elterjedését mutatja, hogy Josephus több mint egy ember= öltő múlva is szükségesnek tartotta vitairatát cáfolni. A zsidóellenesség az 1. században időnként éles tüntetésekben, sőt zavargásokban is megnyilatkozott, mint pl. Alexandriában Caligula ural= kodása idején. Ez a közhangulat érteti meg Csel. 18,12=17 tudósítását is: Pál apostolt a zsidók bepanaszolták a római helytartó, Gallio előtt. Az utóbbi azonban a panaszt a zsidók belső vitájának tekintette, azzal nem volt hajlandó foglalkozni és nem törődött azzal, hogy a panaszosok elutasításából ütlegelés támadt, melyben elsősorban a panaszttevő zsina= gógai előljáró járt rosszul. Gallio Seneca testvére volt s az utóbbi sem kedvelte a zsidókat. Az ókori zsidóellenes megnyilatkozásokat azonban nem helyes „anti= szemitizmusnak" mondani, mert nem volt faji alapjuk, hanem azokat jórészt vallásos okok idézték fel. Világforgalom, közlekedés, utazások 1. A politikai és gazdasági helyzet megszilárdulása a császárság korá= ban fellendítette a forgalmat, lehetővé tette a lakosság vándorlását és kicserélődését, valamint általában az utazásokat. A forgalom fellendülése 3 3 Livius, XXXI, 29,15. 3 4 Tacitus, hist. V, 8. 74
