Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
mek=ábrázolások β 0, a hellenizmus idején pedig a gyermek ábrázolása a művészetek kedvenc témájává lett. Nagyobb gondot fordítottak a neve= lésre, felnőttek kezdték figyelni a gyermekek játékait, a gyermekek az irodalomban is helyet kaptak. Mindez nemcsak a vezető társadalmi osztályokra áll. Papiruszok tanú= sága szerint sok apró vonás mutatja a gyermekek felé forduló figyelem, valamint a gyermekekhez való szívélyes viszony jeleit az alsóbb nép= osztályokban is. Különösen sok példát tudunk szülők és gyermekek, valamint testvérek meleg és bensőséges együttélésére. Egy a római hadi= tengerészeihez besorozott egyiptomi újonc pl. első kötelességének tartja, hogy hírt adjon szüleinek magáról és elküldje a „gyorsrajzoló" által készített arcképét: „Szeretném megcsókolni kezedet — írja apjának —, mivel oly jól neveltél." De még évek múlva is, mikor már élettársa és gyermeke van, „nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy a maga és övéi hogylétéről hírt ne adjon". „Akárcsak Istent, úgy kell tisztelni szülő= anyánkat", — írja egyik levelében 6 1. Nem egyszer találkozunk az aggódó szülői szeretet önkéntelen megnyilatkozásaival is: „Meg ne feledkezzél megírni, hogy s mint vagy. Hiszen tudod, mennyire aggódik az anya gyermekéért." „Mindenek előtt azért könyörgök — írja egy bizonyos Serapias gyermekeinek —, hogy jó sorotok legyen. Ez nekem mindennél fontosabb. Imádkozom is értetek Sarapis úrhoz, és könyörgök hozzá, hogy jól menjen dolgotok 6 2." Tanulságosak azok a levelek is, amelyekben könnyelmű vagy éppen rossz útra tért gyermekek, ill. azok szülei szólalnak meg. Ilyen pl. az, amelyet Deissmann Lk. 15,11=32 analógiájára a „tékozló fiú levelének" nevezett el. „Könyörgök hozzád, anyám — írja benne a rossz útra tévedt fiú —, engesztelődj ki. Egyébként tudom, mit követtem el önmagam ellen. Meg is bűnhődtem érte kellőképpen. Tudom, hogy vétkeztem.. . β 3" A kényeztetett gyermek naiv erőszakosságának és önfejűségének remek példája a kis Theon panaszos levele atyjához, aki nem vitte el őt Alexandriába: „Szépen cselekedtél, nem vittél magaddal a városba. Ha nem akarsz magaddal vinni Alexandriába, biz' én nem írok neked levelet, nem is szólok hozzád és nem is kívánok majd jó egészséget neked. Ha pedig Alexandriába mész, nem adok neked kezet és nem köszönök többé .. . Anyám azt mondta Archelaosnak: 'Agyongyötör engem, vidd el!'... Küldj hát értem, könyörgök. Ha nem küldesz, sem enni, sem írni nem fogok..." — Máskor viszont az Alexandriában katonáskodó fiú szemrehányásokkal telve panaszkodik anyjának és kéri, küldjön neki pénzt és ruhaneműt. Vagy egy édesapa ír panaszos levelet fiának, hogy 6 0 Jellemzők pl. olyan athéni vázák a Kr. e. 5. századból, melyek a Dionysos* iinnep jeleneteit gyermekszereplőkkel ábrázolják; v. ö. Deubner: Attische Feste, 1932, 238 k. lpk. 6 1 Μoravcsik, id. h. 126. k; 150.; 169. lpk. 6 2 Milligan: id. h. 104. lap; Erman=Krebs: Aus den Papyrus der kgl. Museen, 1899, 211. és 213. lap. 1, 3 Deissmann, id. h. 153 k. lpk. Moravcsik: A papiruszok világából, 164 k. lpk. 89
