Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

sem levelére nem válaszol, sem haza nem jön, holott a gazdaságban nagy szükség volna rá és távolléte miatt odahaza nehézségek támadnak

8

4. Végül ugyancsak tanulságos az a rövid levél, amelyben egy Eiréné nevű asszony fejezi ki részvétét egy fiát gyászoló családnak: „Ügy elszomo* rodtam és úgy sirattam a megboldogultat. . . s mindent, ami illő, meg* tettem én is, enyéim is . . . De hiszen ilyesmi ellen semmit sem lehet tenni. Vigasztaljátok hát egymást! e

5. . ." Ez a részvétlevél rezignált tanácstalan* ságával széles rétegek hangulatát fejezi ki és megrázó módon tanúsítja, hogy az átlagos antik ember vigasztalan volt a halál hatalmával szemben. 2. A család belső légkörét és a gyermek helyzetét nemcsak az említett és hozzá hasonló mozzanatok világítják meg. Voltak más és az említet* tekhez képest ellenkező előjelű körülmények is. Ilyen volt mindenekelőtt a születések korlátozása és az ijesztően elterjedt gyermektelenség. Ez sem volt új jelenség. Görögországban már a hellenizmus századai előtt is kevés volt a gyermek. Már ebben az időben elterjedt a születéskorlátozás a csecsemőgyilkosság (pontosabban a csecsemők kitétele) formájában. Főként a leánygyermekeket tették ki. Két fiút általában szívesen felnevel* tek, viszont alig akadt olyan család, ahol két leánygyermeket felneveltek volna. Görögországban ezért már a Kr. e. 2. század végétől elnéptelene* dés, ill. az őslakosság kihalása volt megfigyelhető. Rómában azonban sokáig nem ismerték a születéskorlátozást. Erről tanúskodik pl. az is, hogy nemcsak a Quintus és Sextus volt gyakori név (ezek a nevek azt mutatták, hogy az illető a családban az 5., ill. 6. gyer* mek volt), hanem akárhányszor előfordult a Decimus is, aki az illető a család tizedik gyermeke volt. Azonban a gyermekáldásnak ez a bősége Rómában is megszűnt a köztársaság utolsó századában és elterjedt a „két gyermek"=rendszer, sőt gyakoriak voltak a gyermektelen házaspárok is. Ezért volt kénytelen Augustus ismert házasságvédelmi törvényeivel ked* vezményeket biztosítani a legalább háromgyermekes családoknak és az örökösödési jogot is korlátozni: akinek nem volt legalább három gyermeke, nem örökölhetett teljes joggal és végrendeletében nem rendelkezhetett a teljes vagyonával. A szegényebb néposztályoknál ezidőben is előfordult még a gyermekek kitétele. Egyesek így szabadultak a számukra terhes gyermekek felneveié* sétől, mások talán a kitett gyermekeket összeszedték és saját hasznukra — nyilván rabszolgaként — nevelték fel őket

0

6. 6

4 Moravcsik, id. h. 174 k. lap. Εrman=Krebs, id. h. 215 k. lap; Schubart: Ein Jahrtausend am Nil, 2. kiad. 1923, 99. k. lpk. 8

5 Moravcsik, id. h. 160 k. lpk. c

e Tanulságos esetről tudósít az a Claudius korából (Kr. u. 49=ből) való egyip* tomi bírósági jegyzőkönyv, mely szerint egy bizonyos Pesuris vádat emelt Saraeus ellen: Pesuris „a szemétdombról" szedett fel egy „Herakles nevű rab* szolga=fiút" s kiadta azt nevelésre Saraeusnak. De „mivel a gyermek éhezett, 90