Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

BEVEZETÉS

elő volt készülve a világ Krisztus megjelenésére, úgyhogy Krisztus mint e történeti adottságok érett gyümölcse jelent volna meg. Mások e kifejezés= nél arra gondoltak, hogy az olyan történeti és társadalmi viszonyok alaku= lására utal, melyek lehetőséget biztosítottak Krisztus megjelenésének és az evangélium elterjedésének egyfelől előnyös politikai, gazdasági és műve= lődési helyzet kialakulásával, másfelől pedig azzal, hogy megnőtt az embe= rekben a vágyódás a megváltás után. Minden ilyesféle elgondolással és értelmezéssel szemben helyesen hangsúlyozta Luther, hogy „nem az idő — ma úgy is mondhatnánk: a 'korszak' — tette lehetővé a Fiú elküldését, hanem ellenkezőleg a Fiú elküldése hozta létre az idő teljességét" \ Az „idő teljessége" nem azt jelenti, hogy Krisztus eljövetele — vagy ha úgy tetszik: a keresztyénség keletkezése —, történelmi erők eredője, emberi reménységek és váradalmak „beteljesedése" vagy kivetítése történeti jelen= ségekbe, hanem olyan lezárásra utal, amely után Isten valami újat hoz és teremt. Az újszövetségi kor elfogulatlan vizsgálata valóban ezt mutatja. Az apostol kifejezését tehát nem szabad úgy értenünk, hogy a Krisztus születését megelőző időszak legkülönfélébb jelenségei és adottságai — Isten akaratából — egyfelől a szellemi élet síkján felkeltették az akkori emberi= ségben a vágyódást a megváltás után, másfelől pedig a történeti élet különféle adottságaival lehetővé tették az evangélium gyors elterjedését az ókor népei közt. Mégis volt „vágyódás" és „reménység" az ókor népei= ben. Ennek egyik tanúja Vergilius híres 4. eclogája, amelyre régóta szok= tak ilyen értelemben hivatkozni. Az is kétségtelen, hogy az ókor társa= dalmi, politikai, gazdasági és művelődési, valamint nem utolsó sorban vallási viszonyai sok kedvező lehetőséget nyújtottak az evangélium hirde= tése számára. Ε könyv feladatai közé tartozik az is, hogy átvilágítsa az ókor történetét abból a szempontból: milyen értelemben volt az akkori világ alkalmas az evangélium befogadására. Azonban ennél még tovább kell mennünk. Nemcsak arról van szó, hogy a hívő gondolkodás szá= mára igyekezzünk megvilágítani „az isteni gondviselés útjait", hanem arról is, hogy az Űjszövetség jobb és mélyebb megértése érdekében tárjuk fel azt a térbeli és időbeli keretet vagy hátteret, amelybe az újszövetségi kinyilatkoztatás beágyazódott és amelyben megtalálta szellemi előfeltételeit és kifejezési formáit anélkül, hogy tisztára ez előfeltételek produktuma volna. De — erről nem szabad megfeledkezni —, a „golgotai kereszt", Krisztus váltsága „esemény". Ezért magán hordozza saját korának — egy rég letűnt, számunkra nyelvében és legkülönbözőbb jelenségeiben is ide= génné lett kornak — bélyegét: ez is hozzá tartozik ahhoz, hogy „az Ige testté lett". Feladatunk, hogy e szellemi és történeti, társadalmi, gazdasági és művelődési előfeltételeket megvizsgáljuk: ezek segítségével is világo= sabbá, tisztábbá és „érthetőbbé" válik az evangélium és az apostoli ige. 1 „Non enim tempus fecit filium mitti, sed e contra missio filii fecit tempus plenitudinis", — mondja Luther. Idézi Schlier: Der Brief an die Galater, 1949, 138. lap. 6