Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

BEVEZETÉS

Az újszövetségi kor történetének anyaga A keresztyénség keletkezésének, pontosabban Jézus és az apostolok korát röviden „újszövetségi kornak" szoktuk nevezni. Ez szorosan a Kr. u. ι. század, a politikai történet szempontjából a római császárság első szá= zada. De a történelmi korszakok és azok egyes szakaszai nem úgy sorakoztak egymás mellé, mint — mondjuk —, egymás mellé helyezett, szemléletünk által sorba rakott, hosszabb=rövidebb, kisebb=nagyobb kő= kockák, amelyeknél az egyes darabok élesen elválasztódnak egymástól. Mégcsak a lánc egymásba kapcsolódó szemeihez sem lehet hasonlítani őket: azok ugyan egymásba fonódnak, mégis mindegyik szem magában zárt darab. A történelem „folyamában" az egyes „cseppek" és az egymást követő „hullámok" feltételezik egymást és csak együtt alkotják a szaka= datlan és megszakíthatatlan „folyamot". Az „újszövetségi kor", mint a keresztyénség keletkezésének történeti kerete és háttere így ágyazódik bele az azt megelőző évszázadok „előfeltételeibe" és az utána következő történeti „szakaszba", mint amelyben folytatódik. Az újszövetségi kort megelőző három évszázad, a Nagy Sándor és Augustus közti évszázadok érlelték azokat a történeti, társadalmi, gazda= sági, művelődési és vallási viszonyokat, amelyek az általunk tárgyalt kor= szak szempontjából alapvetően fontosak. Ezeket a századokat szoktuk összefoglalóan a hellenizmus szóval jelölni. Róma, pontosabban a római császárság első két százada az újszövetségi kor közvetlen kerete. Ebbe a két „időszakba" ágyazódik bele a zsidóság, amely az ószövetségi kinyi= latkoztatást őrizte és amelyben Jézus az evangélium hirdetésével szolgált, az első keresztyén gyülekezet pedig megszületett. A következőkben nem adhatjuk e korszak politikai, társadalmi, gazda= sági, művelődési, vallási viszonyainak teljes történetét, hanem ki kell mindebből választanunk azt, ami az újszövetségi kor, ill. a keresztyénség keletkezése szempontjából valóban fontos. Ez nem jelenti azt, mintha egyoldalúan válogatnánk ki és minősítenénk fontosnak akár azt, ami a keresztyénség szempontjából „kedvező", akár azt, ami vele szemben ellen= tétes és így arra a korra mintegy „terhelő". Mindenféle ilyen akár apolo= getikus, akár polemikus célzatú válogatással szemben jó értelemben vett tárgyilagos szemléletre kell törekednünk úgy, hogy az olvasó maga alkot= hasson magának ítéletet ideológiáktól mentesen, vagy akár úgy is, hogy az ideológiai előfeltételeket megtisztíthassa és helyesbíthesse. Ügy véljük, hogy az ilyen tárgyilagos szemlélet számunkra éppen azért lehetséges, mivel az újszövetségi kor számunkra valóban az „idő teljessége", az a metszőpont a korszakok történetében, amelyet sajátos időszámításunk mindazoknak mutat, akik akár saját életük éveit illesztik be a történet folyásába, akár pedig a letűnt évszázadokat vagy évezredeket kutatják. Ez az időszámítás esetlegesnek vagy önkényesnek tűnhet, mégis van benne rajtunk kívül álló és tőlünk független objektivitás. Éppen ezért és ezzel az „objektivitással" mutat rá a korszakok metszőpontjára, helyesen az „idő teljességére". 7