Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

Egyes sírfeliratok is tanúskodnak boldog családi életről, megható sze= retetről: „Itt feküsznek Urbilla, Primus feleségének csontjai. Több volt nekem, mint az életem. Huszonhárom éves korában halt meg s övéinek végtelenül drága volt", — mondja egy sírfelirat. Egy másikon ezt olvas= suk: „Leghűségesebb feleségemnek, akivel tizennyolc évig panasz nélkül éltem együtt. Az iránta való vágyódásból megesküdtem, hogy soha mást feleségül nem veszek." Egyes dicséretek szinte közhelyszerűen hatnak: „Soha más fájdalmat nem okozott nekem, mint csak a halála által", „soha meg nem bántott", „soha rossz szót nem hallottam tőle"

4

8. A házassági közösség erkölcsi tartalmát főként a stoikus etika hang= súlyozta. A Kr. u. 1, század 2. felében egy római stoikus filozófus, C. Μusonius Rufus, akinek műveiből egyébként csak töredékek maradtak ránk, sok modern gondolkodót is meghaladó erkölcsi komolysággal és mély belátással vázolta fel a házas élet etikai követelményeit. Hangsú= lyozta, hogy „a házasságban az életközösség és a gyermekek nemzése a legfontosabb". A gyermekek nemzése azonban a házasság számára még nem kielégítő cél. „A házasságnak teljes együttélésnek kell lennie, a férfi= nak és az asszonynak gondoskodnia kell egymásról, egészségben, beteg= ségben és minden időben egyformán ... De ha valamelyik házastárs csak magára tekint és nem törődik a másikkal, . . . nem hajlandó házastársával együtt húzni az igát és együtt érezni vele, ott szükségképpen elromlik a közösség, rosszul mennek a házastársak ügyei és végül vagy elválnak egymástól vagy az együttlakás még a remeteségnél is rosszabb lesz. Ezért a házasulok ne nézzenek a származásra, hogy vajon nemesi származású=e a mennyasszony, sem a vagyonra, hogy gazdag=e, sem a testére, hogy szép=e. Mert sem a vagyon, sem a szépség, sem a nemesi származás nem gyarapítják az életközösséget, nem javítják az egyetértést sem, és nem nemzenek jobb gyermekeket. Elég a házassághoz az egészség . . . lelkület tekintetében pedig legalkalmasabbnak azt kell tartani, aki józanságra, igazságosságra és mindenképpen erényre törekszik

4

9." 3. Az antik íróknál azonban nemcsak szerencsés és boldog házassá= gokról hallunk, hanem ennek az ellenkezőjéről is. Sőt, egyenesen pana= szólják a házasság és családi élet megromlását. Horatius a házasság és családi élet romlásában keresi a haza és a nép bajainak okait

5

0. A Kr. u. 1. században a római írók általában tanúsítják az erkölcsi romlást. Ovidius egyik műve az „Ars amatoria" megdöbbentő korképet fest az erkölcsi züllésről, amikor leírja, hogy milyen módszerekkel lehet elcsábítani tisztes= séges asszonyokat is. Néhány évtizeddel később, az 1. század második felében Martialis maró szatírával rajzolja a római erkölcsöket: az asszo= 4

8 V. ö. Friedländer, id. h. I, 313, 315. Ipk. 4

9 C. Μusonii Rufi reliquiae (ed. Hense, 1905, p. 67 ss.) XIII, a. b. 5

0 Horatius, carm. III, 6, 17=20. 84